Egy magaslégköri ballonkísérlet során a csillagászok a vártnál hatszor erősebb rádiójelet fogtak, aminek forrása egyelőre ismeretlen.
Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA Arcade nevű ballonja 2006 júliusában repült Texas fölött 37 kilométeres magasságban. A négy órás megfigyelési kampány során az égbolt 7 százalékát sikerült feltérképezni. A mérés célja a kozmikus háttérsugárzás színképében lévő eltérések felderítése volt, azaz az Ősrobbanás utáni első sugárzás vizsgálata. Azonban miután kivonták a kapott adatokból a Tejútrendszertől és az ismert galaxisoktól származó rádiósugárzást, egy olyan statikus, légköri zavarhoz hasonló jelet kaptak, melynek erőssége minden előzetes várakozást messze felülmúlt, írja a Hírek.csillagászat.hu. A láthatólag illetve "hallhatólag" az egész égboltra kiterjedő sugárzás hatszor erősebb volt, mint ami az összes ismert asztrofizikai forrásból együttesen érkezik az adott hullámhosszon.
Fantáziakép a méréseket végző ballonról, ami 2000 liter folyékony héliumot vitt magával, hogy a műszerek hőmérsékletét -270 fok közelében tartsa. (NASA fotó)
Ismeretlen a zaj forrása
A jel eredete egyelőre ismeretlen. Az egyik elképzelés szerint az Univerzum legelső csillagaitól származik. Ezek több száz naptömegnyi behemótok, amelyek rövid életük végeztével fekete lyukká válnak, és haláltusájuk során bocsájtják ki töltött részecskék olyan nyalábjait (jeteket), ami rádiósugárzást okozhat.
Korábban a Spitzer űrtávcső infravörös adatai - az akkor detektált, egyedi csillagokhoz, galaxisokhoz nem társítható diffúz infravörös parázslás - alapján gondolták megtalálni a legkorábbi csillagoktól származó jeleket. Az elmélet ellenzői szerint csupán arról van szó, hogy a Spitzer által fel nem oldott halvány galaxisok összemosódó jeléről van szó.
Hatalmas fekete lyukak
Egy másik lehetőség a misztikus rádiósugárzás eredetére a távoli galaxisok középpontjában lévő hatalmas fekete lyukak által nagy sebességre felgyorsított töltött részecskék rádióemissziója. Mindenesetre a jel nem származhat a Tejútrendszer külső tartományaiban, a halóban található gáztól, sem az ismert rádiógalaxisoktól. Ha viszont a jel nem a korai, körülbelül 13 milliárd évvel ezelőtt, nem sokkal az Ősrobbanás után keletkezett csillagoktól származik, akkor a most detektált kozmikus rádiózaj rendkívül meg fogja nehezíteni az ősi csillagok jelének megtalálását. Azonban még ebben az esetben is fontos támpontokat adhat a fiatal Univerzumban zajló galaxisok fejlődésének megértéséhez, a rádióforrások kialakulására vonatkozó elméletek pontosításához.
A fenti eredményeket az Amerikai Csillagászati Társaság 213. találkozóján jelentették be, valamint az Astrophysical Journal című szakfolyóirathoz küldték be publikálásra.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
