A Nap állandó sugárzásának, az úgynevezett napszélnek az energiáját hasznosíthatja az orosz-amerikai Cosmos-1 napszél-szonda, amelyet a Volna elnevezésű indítóegységgel bocsátanak majd fel, derült ki a moszkvai űrkutató intézet, az IKI közleményéből.
A Cosmos-1 szonda a pasadenai Planetary Society és a Moszkva melletti orosz Babakin kutatócentrum közös alkotása. A Volna indítóegység elnevezése - ami magyarul hullámot jelent - nem véletlenül utal a tengerre, a szonda indítóbázisát ugyanis a Barents-tenger mélyén, egy atom-tengeralattjárón alakították ki, amely a hidegháború megszűntével eddig használatlanul öregedett kikötőjében. A hordozórakétát egy tizennégy méter hosszú, majdnem két méter átmérőjű, SS-N-18 típusú interkontinentális rakétából fejlesztették ki.
A háromlépcsős Volna - északkeleti irányba fellőve - hat perc alatt juttatja a Cosmos-1 űrhajót nyolcszázötven kilométer magasságba, ahol húsz perc múlva ráállhat Föld körüli pályájára. Ezután nyílik szét az egyik felén igen vékony rétegben fémfüsttel bevont vitorlája, amelyet egyébként speciális finomságú műanyagból készült.
Fotonok nyomják előre
A hatszáz négyzetméternyi felületet alkotó és mindössze hét kilogramm tömegű vitorlák a felfújódó árbocuk köré úgy feszülnek ki, mint a görög szigetvilág szélmalmainak vitorlái. A vezérlő szerkezet ezeket úgy fordítja, hogy mindig hátba kaphassák a Napból folyamatosan érkező napszelet. A kisugárzott fotonok nyomása tolja a vitorlát, eleinte alig érzékelhető, majd 24 óra alatt 160 km/órára gyorsuló sebességgel. Ám mivel az űrben a mozgást semmiféle ellenállás nem gátolja, a szonda a későbbiekben akár e sebesség ezerszeresével is száguldhat.
A Cosmos-1 fellövésének a célja most nem a különféle űrobjektumoknak a bolygók közti célhoz fuvarozása, semmibe sem kerülő üzemanyaggal, hanem a negyedéves keringés során a rendszer kipróbálása, "bejáratása". A napszél ilyen hasznosítását egyébként a múlt század huszas évei óta tervezgetik, és egyik fő szorgalmazója az 1964-ben elhunyt német Eugen Saenger volt, aki a harmincas években Budapesten is dolgozott.
Három évvel ezelőtt már megpróbálkoztak hasonló kísérlettel az űrkutatók, ám akkor a a szerkezet csupán 450 kilométerre tudott emelkedni, mert a rakéta harmadik lépcsője nem indult be.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
