További Űrkutatás cikkek
Egy új kutatás szerint az NGC 1569 katalógusjelű galaxis szokatlanul nagy csillagkeletkezési aktivitásának magyarázata a korábban becsültnél mintegy másfélszer nagyobb távolságában rejlik, írja a Magyar Csillagászati Egyesület híroldala.
A William Herschel által 1788-ban felfedezett NGC 1569 katalógusjelű közeli galaxis népszerű a csillagászok körében, mivel a szomszédságunkban található bármely csillagvárosnál gyorsabban keletkeznek benne a csillagok. A kicsiny izolált csillagontó galaxis rejtélye most megoldódni látszik, mivel a Hubble űrteleszkóp mérései szerint körülbelül másfélszer olyan messze van, mint ahogyan eddig gondoltuk.
Az új, 11 millió fényéves - a korábbinál 4 millió fényévvel nagyobb - távolságadat alapján az NGC 1569 a körülbelül 10 galaxist tartalmazó IC 342 spirálgalaxis által uralt halmaz közepén van. A kutatás vezetője, Alessandra Aloisi (Space Telescope Science Institute) szerint a galaxishalmaz tagjainak gravitációs hatása jelentős szerepet játszhat az NGC 1569 gáztartalmának összesűrítésében, és ezáltal a gigászi tempójú csillagkeletkezés beindításában és fenntartásában.
A nagyobb távolság azonban nem csak azt jelenti, hogy a galaxis fényesebb, hanem azt is, hogy a csillagkeletkezési ráta még a korábban becsültnél is kétszer nagyobb, körülbelül százszor akkora, mint a Tejútrendszerben. Ráadásul mértéke az elmúlt 100 millió évben gyakorlatilag változatlan. Az NGC 1569 azonban nem csak erről nevezetes. Benne található ugyanis a lokális univerzum három legnagyobb tömegű csillaghalmaza, egyenként több mint 1 millió csillaggal.
Gyenge volt a földi mérés
A felfedezés a véletlennek köszönhető. A kutatócsoport a Hubble ACS (Advanced Camera for Surveys) műszerével olyan vörös óriáscsillagok után kutatott az NGC 1569 galaxisban, melyek magjában a hélium fúziója folyik. Ezek ugyan halványabbak, mint azok a vörös óriások, melyeknél a magban nem zajlik héliumégés, de ha sikerül őket detektálni, akkor jól használhatók a gazdagalaxis korának becslésére.
Az NGC 1569 fényes magja a Hubble felvételén. A centrumot három nagytömegű, egy nagy üregben helyet foglaló csillaghalmaz uralja. Az üreget szupernóvaként felrobbant fiatal csillagok sugárzása fújta. A robbanások lökéshullámai hosszú gázképződményeket is kialakítottak, ilyen például a jobb alsó sarokban látható, 3700 fényév hosszúságú objektum. A képen (például a bal oldalon) több, a bennük található fényes fiatal csillagok által megvilágított gázbuborék is megfigyelhető, közülük a legnagyobb 378, a legkisebb 119 fényév átmérőjű. A kép a hidrogén Balmer-vonalaira, valamint a nitrogén és az oxigén tiltott vonalaira érzékenyített szűrökön keresztül rögzített felvételek kompozíciójaként állt elő.
A csoport egyik tagja, Aaron Grocholski (Space Telescope Science Institute) szerint azonban nem találták egyértelmű nyomukat a kérdéses galaxisban, így már ez sejtette azt, hogy az NGC 1569 valójában messzebb van, mint az eddig becsült 7 millió fényév. A galaxis legfényesebb vörös óriásai segítségével sikerült a távolságot kalibrálni. A korábbi méréseket földi teleszkópokkal végezték el, melyekkel nem tudták a galaxis sűrű centrumában található vörös óriásokat egyenként detektálni. A Hubble érzékeny kamerája segítségével azonban ezek az objektumok mind a centrumban, mind a külső részeken külön-külön is mérhetők voltak, ezáltal pedig lehetővé vált a korábbinál pontosabb távolságmeghatározás.
Az eredményeket részletező szakcikk az Astrophysical Journal Letters című folyóirat 2008. október 20-i számában jelent meg.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
