Gál
8 °C
22 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Űrlufival szállnak be az űrversenybe

2004.07.12. 17:13
Az X-Prize versenyen induló Wild Fire rakétát gigantikus léggömbbel eresztik fel huszonnégy kilométeres magasságba, majd beindítják a meghajtót, és fellövik az utasszállító kapszulát a világűrbe. Az önkéntes mérnökök segítségével létrehozott rakéta első űrutazása szeptemberben várható.
Most egy autodidakta kanadai mérnök által irányított fejlesztői csoportnak van esélye arra, hogy Burt Rutan és a SpaceShipOne nyomába érjen az első magánfejlesztésű űrrepülőgép létrehozóját díjazó Ansari X-Prize versenyen. A önkéntes mérnökökből álló da Vinci csoport ugyanis körülbelül szeptember közepén lövi fel először a világűrbe Wild Fire névre keresztelt rakétáját, és Brian Feeney, a projekt vezetője úgy véli: Rutan futhat a pénze után, ha sikerrel járnak.

Élesedő verseny

Mint azt már sokszor megírtuk, az X-Prize tízmillió dolláros fődíja annak jár, aki a világon elsőként magánerőből felépített űrrepülőgéppel három embert száz kilométer magasba röpít, biztonságosan visszatér az utasokkal a Földre, és két héten belül ugyanazzal a géppel megismétli a fellövést. Bár a SpaceShipOne egyszer már feljutott az űrbe, a fellövést apróbb hibák miatt nem sikerült megismételniük, és egyelőre nem tudni, hogy mikor próbálkoznak újra. Az X-Prize képviselőinél ugyanis hatvan nappal előre jelezni kell a következő kísérlet időpontját, és Rutan csapata ezt még nem tette meg.

Gyors menet

A Wild Fire rakétája ugyanolyan hibrid meghajtót használ, mint a SpaceShipOne, de ezt leszámítva a két gép teljesen különbözőképpen közelíti meg a világűrt. Például a SpaceShipOne hordozó repülőgéppel jut el az indítási magasságba, és visszaereszkedéskor fékezőszárnyakkal lassítja le magát, ezzel szemben a Wild Fire egy hatalmas léggömb segítségével száll fel, és ejtőernyőkkel meg légzsákokkal gondoskodik a biztonságos földet érésről.

A hatvan méteres hélium léggömb alatt lógó Wild Fire először huszonnégyezer méteres magasságba száll fel, ahol a fedélzeti pilótafülkéből irányító Feeney beindítja a rakétát. A négyezer kilométer per órás sebességre gyorsuló rakéta körülbelül nyolcvan kilométer magasan leválik az utasszállító kapszuláról, és ejtőernyővel visszaereszkedik a Földre. A kapszula körülbelül száztíz kilométer magasra repül, majd visszazuhan a Földre. A légkör alsó rétegében először ejtőernyővel csökkenti sebességét, majd kinyílnak légzsákjai is. Az egész utazás a kilövéstől a földet érésig körülbelül huszonöt percet vesz igénybe.

Nem hivatalos

Robert Zubrin repülőgép-fejlesztő mérnök szerint a da Vinci csoport megoldása túl bonyolult, és a fellövések igen komoly szervezést igényelnek, mivel a léggömb hatalmas felülete miatt egy kisebb szellő is komoly problémát okozhat. Bár Zubrin szerint az űrkapszula kifejezetten jó választás, mivel egyszerű, az irányítása szintén problémás lehet, mivel a pilótának szélsőségesen nagy sebességnél kell helytállnia.

Ráadásul Feeney közel sem olyan tapasztalt, mint Mike Melvill, a SpaceShipOne pilótája, aki 138 különböző repülőgépen több mint hétezer órát repült. Feeney csupán huszonöt órát pilótáskodott, viszont igen sokat gyakorlatozott profi szimulátorokon, írta a Wired. Feeney úgy véli, hogy a szárazföldi gyakorlatozás sokkal fontosabb a hagyományos repülésnél, mivel a ballisztikus rakétát egészen másképp kell irányítani, mint egy repülőgépet.

Feeney egyébként mérnökként sem rendelkezik hivatalos oklevéllel, mivel csak néhány hónapot végzett el a torontói egyetemen, és ezután magától tanult. A kis költségvetéssel dolgozó da Vinci projekt saját fejlesztőgárdával sem rendelkezik, viszont az elmúlt nyolc évben számos önkéntes százötvenezer órányi adományozott munkaórával támogatta a kivitelezőket.