A coloradói Boulderben található Délnyugati Kutatóintézet (SWRI) munkatársa, dr. Bill Botke és cseh kollégái, David Vokrouhlicky és David Nesvorny a Nature-ben közölték kutatásuk eredményét. A tudósok év elején fedeztek fel egy új meteorrajt, amit a legnagyobb, 40 kilométer átmérőjű képviselőjéről Baptistina-családnak neveztek el. A csillagászok ezután számítógépes modellel visszakövették az aszteroidák pályáját és arra jutottak, hogy a nagyjából 300 nagyobb szikladarabot magába foglaló Baptistina-család egy 170 kilométeres kisbolygóról vált le 160 millió évvel ezelőtt, amikor az összeütközött egy feleakkora objektummal.
Ütközések
A karambol a Mars és a Jupiter közötti aszteroidaövben történt, és a tudósok ezzel magyarázzák, hogy miért szaporodtak meg a meteorbecsapódások az utóbbi 160 millió évben. "Az ütközés ideális feltételeket teremtett ahhoz, hogy a leváló törmelék megszökjön az aszteroidaövből" – fogalmazott a BBC-nek Botke. "Ezek a kisebb meteorok elindultak a Föld és a Hold felé, és olyan sokan voltak, hogy elkerülhetetlen volt, hogy néhányuk találkozzon a belső Naprendszer bolygóival."
A tudósok úgy vélik, hogy a Baptistina-család egy 10 kilométeres tagja volt az a meteor, amely 65 millió évvel ezelőtt becsapódott a Földbe és olyan kataklizmát okozott, ami kipusztította az őshüllők nagy részét. A kutatók szerint a becsapódás nyomát valószínűleg a mexikói Yucatán-félszigeten található, 180 kilométer széles Chicxulub-kráter őrzi. A kráterben található anyagok kémiai elemzése is ezt a feltételezést támasztja alá. Botke és csapata szerint a Vénuszba, a Marsba és a Holdba is csapódtak törmelékdarabok. A modellek alapján valószínűsíthető, hogy az egyik nagyobb meteor okozta 108 millió évvel ezelőtt a Holdon található, 85 kilométer széles Tycho-krátert.
Philippe Claeys és Steve Goderis, a Brüsszeli Szabadegyetem tudósai írtak kommentárt a Nature-ben bejelent cikkhez. A kollégáik munkáját méltató tudósok szerint kicsi a valószínűsége annak, hogy a Chicxulub-krátert nem a Baptistina-család egy meteorja okozta. "Megrendítő gondolat, hogy a késő krétakori dinoszauruszok sorsát már 160 millió évvel ezelőtt megpecsételte az ütközés, jóval azelőtt, hogy legtöbbjük kifejlődött volna" – írták a kutatók.