![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=skrjjshgja/fastid=eeorncrnbsilkneetelidigetojp/nc=0)
További Űrkutatás cikkek
Kétszeri halasztás után végül július 4-én, a Függetlenség napján indította útnak a NASA a Discoveryt, amely egyéves kényszerszünet után hagyta el ismét a Földet, immár harminckettedszer. Az űrsikló magyar idő szerint kedd este 20 óra 38 perckor, szemmel látható gond nélkül startolt el a floridai Kennedy Űrközpontból.
A Discovery legénysége már három és fél órával a start előtt, magyar idő szerint délután 5 órakor megérkezett a 39B kilövőálláshoz. A műveleti központtól az űrsiklóig vezető utat egy mikrobuszban, az űgynevezett Astrovanben tették meg 25 perc alatt, helikopteres kísérettel. Először a parancsnok, Steve Lindsey foglalta el helyét a bal első ülésben, őt sorban követték a többiek. Az utolsó beszállót, Lisa Nowakot háromnegyed 6-kor szíjazták az ülésbe.
Kevéssel 7 óra után elindították a GLS-t (Ground Launch Sequencer), azt a számítógépes programot, amely a felszállást megelőző 9 perc alatt több mint 1000 beállítást ellenőriz a Discoveryn, és elvégzi az indítás előtti létfontosságú feladatokat.
A NASA két hajója, a Freedom Star és a Liberty Star már nap közben elfoglalta pozícióját az Atlanti-óceánon. Ezek a hajók halásszák ki a Discoveryről a vízbe hulló két szilárd hajtóanyagú segédrakétát, az SRB-ket, a világ valaha épített legerősebb rakétáit. Az űrsikló felszállásánál ezek a rakéták biztosítják a tolóerő 83 százalékát; a két hajó visszaszállítja a két SRB-t Floridába, és egy következő küldetésnél újra felhasználja őket az űrhivatal.
![# #](http://index.hu/cikkepek/0507/tech//disco_100.jpg)
Ennek ellenére nem sikerült tökéletes állapotba hozni a szigetelést: alig tíz nappal a július 1-re kitűzött start előtt Bryan O'Connor, a NASA biztonsági főnöke és Christopher Scolese főmérnök is azt állította, túlságosan magas kockázattal jár az indítás. Az űrhivatal hibalistáján az üzemanyagtartály szigetelése a “valószínű/katasztrofális” minősítéssel szerepel. Mint azt O'Connor a CBS News-nak elmondta, ez azt jelenti, hogy a Discovery 100 küldetésből 50 alkalommal végzetes sérülést szenvedhet. Az űrhivatal vezetője, Michael Griffin ennek ellenére a start mellett döntött.
Steve Lindsey parancsnok
|
Mark Kelly pilóta
|
Piers Sellers
|
Mike Fossum
|
Lisa Nowak
|
Stephanie Wilson
|
Thomas Reiter
|
Forrás:NASA
|
Ha beüt a krach
Ha kiderül, hogy a Discovery a felszálláskor vagy később olyan súlyos sérülést szenvedett, ami veszélyezteti az asztronauták életét, a legénység az ISS-en marad, a NASA pedig megpróbálja a robotpilótával hazahozni az űrsiklót. Erre a célra az űrhajósok visznek magukkal egy tízméteres kábelt, amellyel rövidre tudják zárni az irányítási rendszert, így a leszálláskor amúgy a legénység által végre hajtandó feladatokat a robotpilóta vagy a földi irányítás végzi majd idelentről.
Ha mentésre kerül a sor, a NASA megpróbálja gyorsított ütemben, az előzetes tervek szerint 25 nap alatt felkészíteni a felszállásra a Discovery ikertestvérét, az Atlantist, és mentőcsónakként az asztronauták után küldi. Ebben az esetben az Atlantison csak négyfős legénység utazna, hogy a fenn maradt hét űrhajósnak is jusson hely. A NASA szerint az Atlantisba, szűkösen ugyan, de beférnek tizenegyen- igaz, a visszatérő asztronautáknak a középfedélzeten, háton fekve kellene végigszoronganiuk az utat.
Végső esetben az is megeshet, hogy az orosz Szojuzok hozzák haza a Discovery legénységét.
Két séta vagy három séta
A közhiedelemmel ellentétben az asztronauták nem fényképezkedéssel és snóblival töltik a napot az űrben, hanem a NASA által előre meghatározott, szigorú napirend szerint. Az első nap a felszállással, az antenna és az űrsikló robotkarjának üzembe helyezésével telik majd. A második napon ellenőrzik a robotkart és a hozzá csatlakozó érzékelőket, a sikló hővédő rendszerét, a szkafandereket, illetve az ISS-hez való kapcsolódáshoz szükséges berendezések állapotát. A Discovery a küldetés harmadik napján dokkol a nemzetközi űrállomáshoz, ezzel meg az obligát zdrasztvujtyézéssel nagyjából el is telik az idő.
A negyedik napon csatlakozik az űrállomáshoz a Leonardo nevű teherszállító egység, és a legénység elkezdi az ISS-re hordani a több mint kéttonnányi utánpótlást és felszerelést, amit a Discoveryre pakoltak. Az ötödik napon sor kerül Piers Sellers és Mike Fossum első űrsétájára, a hatodik napon rakodik a legénység és tart egy sajtókonferenciát. A hetedik napon megint sétálnak egyet, a nyolcadikon pakolnak, a kilencediken pihennek, a tizediken befejeznek mindent. A tizenegyedik nap a búcsúval telik, a Discovery leválik az űrállomásról, a legénység meg pihen egyet, mielőtt hazaindulna. A tizenkettedik napon felkészülnek a leszállásra, és ha minden jól megy, a tizenharmadik napon landolnak Cape Canaveralban.
A nyolcadik naptól változhat a program, ha a NASA úgy látja, minden flottul megy, és egy harmadik űrséta mellett dönt. Ebben az esetben a kilencedik napon Sellers és Fossum harmadszor is szkafandert ölt, minden eltolódik egy nappal, és a Discovery a 14. napon tér vissza a Földre.
Florida, Spanyolország vagy Új-Mexikó
Ideális esetben a Discovery a floridai Kennedy Űrközpontban landol, ott, ahonnan indult. Ha az időjárás rosszra fordul, vagy más komoly akadály áll elő, az űrsikló leszállhat a spanyolországi Zaragozában, vagy ha ott nem megy, a szintén spanyol Moronban, esetleg a franciaországi Istres légibázisán.
A harmadik lehetőség, hogy a Discovery Florida felé veszi ugyan az irányt, és Cape Canveral az elsődleges leszállóhely, de az utolsó pillanatban mégis közbejön valami - eben az esetben az űrsikló a White Sands légikikötő (WHSS) felé veszi az irányt. A WHSS, az amerikai hadsereg rakétakísérleti központja Új-Mexikóban, Alamogordótól 50 kilométerre nyugatra található. Hasonló helyszíncserére volt már példa: tavaly a rossz időjárás miatt Cape Canaveral helyett a kaliforniai Edwards légitámaszponton landolt a Discovery.
GAS a PEC-ben
Hát azt ismerik, hogy két amerikai űrhajós beszélget? A világ legszarabb vicce. A NASA-nál valószínűleg külön alosztály dolgozik azon, hogy minden egybetűsnél hosszabb szót rövidítsen. Az ily módon létrehozott, az űrhajósok és a földi irányítás által készségszinten használt hivatalos rövidítések listája kereken 16 nyomtatott oldalt tesz ki, az AA-tól (antenna assembly, antennaegyüttes)a ZSR-ig (zero-g stowage rack, súlytalansági rakodóállvány).
Ha például egy asztronauta azt kiáltja, hogy GAS, a "get away special"-ra gondol, vagyis egy olyan csomagra, amelyet érdeklődők juttathatnak fel az űrbe, hogy ott elvégezzék saját kísérleteiket. A helyzetet bonyolítja, hogy a GAS-t egy PEC-ben tartják, ami egyszerre jelent "Passive Experiment Container"-t és "Payload Experiment Carrier"-t; szerencsére a kettő nagyjából ugyanaz. Nem ez az egyetlen átfedés a rengeteg rövidítés között, de a szövegösszefüggésből nyilván minden űrhajós jól tudja, hogy az SSP az most űrsiklóprogramot vagy sztenderd kapcsolótáblát jelent, illetve hogy az SPD az soros-párhuzamos-digitális, esetleg egy orsópozicionáló eszköz.
Eheti kérdéseink: mi az a BMRRM, minek a rövidítése a UTAS, és mi a különbség a VRCV, a VRIV és a VRV között? A helyes megfejtők között egy SSRMS-t sorsolunk ki.
![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=skrjjshgja/fastid=eeorncrnbsilkneetelidigetojp/nc=0)