A Cassini a gejzírfelhőkön mintegy 190 kilométeres magasságban repült át, előtte 48 kilométerre közelítette meg az égitest felszínét. Idén még három megközelítés várható, amelyek során tüzetesen szeretnék vizsgálni a hold felszíni repedéseiből kiszökő vízmolekulák alkotta rejtélyes képződményeket. Ezeket a Cassini 2005-ben fedezte fel, s ezért az Enceladus felkerült a földönkívüli élettel kecsegtető égitestek listájára.
A Cassini közel óránként 52 ezer kilométeres sebességgel közelítette meg a holdat, miközben képeket készített róla, többek közt az Enceladus olyan északi vidékeiről, amelyek korábban nem voltak láthatók nagy felbontásban.
A legnagyobb várakozás a fedélzeti részecskedetektor méréseit övezte. Ezek alapján pontosan meg tudják majd állapítani, mi az összetételük, milyen a sűrűségük és a sebességük a több száz kilométer magasra nyúló gejzírfelhőknek. Arra is kíváncsiak a szakemberek, hogy a gejzírfelhők tartalmaznak-e ammóniát, mert ha igen, akkor - mivel az ammónia folyékony formában tartja a vizet - lehetséges, hogy a hold mélyében folyékony víz rejlik.