Hőlégballont küldene a Titánra az ESA

Napvilágot láttak az európai űrügynökség Cosmic Vision projektjének részletei, ami az ESA közép- és hosszútávú, 2015 és 2025 közötti kutatásainak irányát fogja megszabni. A terv szerint az űrhivatal 2017-ben és 2018-ban indít egy-egy közepes és nagy költségvetésű expedíciót (300, illetve 650 millió eurós büdzsével), jelenleg ezek kiválasztása zajlik. Az eredetileg több mint 50 pályázó közül mára nyolcan maradtak versenyben.

A Cosmic Vision négy nagy témában keres válaszokat a csillagászokat régóta érdeklő kérdésekre: bolygókeletkezés és az élet kialakulásának feltételei, a Naprendszer születése és fejlődése, az univerzum felépítése és életciklusai, illetve a kozmosz egyetemes törvényei. A jelöltek között két nagy irányt lehet felfedezni: az egyik a Naprendszer távoli bolygói felé irányuló expedícióké, a másik a Föld körüli pályán keringő új teleszkópok és szupertávcsövek építése.

Szaturnusz, Jupiter, aszteroidák

A Naprendszer bolygói közül mostanában a Szaturnusz és a Jupiter holdjai izgatják leginkább a tudósok fantáziáit, ezekkel foglalkozott a legtöbb pályázat. A még versenyben levő projektek közül a Laplace a Jupiter holdjait vizsgálná, különös tekintettel az Európára, aminek jégpáncélja alatt óceánokat sejtenek a csillagászok. Az Európa körül keringő három műhold arra keresné a választ, hogy vajon alkalmas-e az életre a jeges hold.

A NASA-val kooperáló Tandem projekt a Szaturnusz két holdját, a Titánt és az Enceladust venné célba, és az orbitális pályáról végzett mérések mellett a légkörbe juttatott hőlégbalonnal, és a felszínre leszálló egységekkel vizsgálná azokat. Még ennél is izgalmasabbnak hangzik a Marco Polo projekt, ami egy Föld-közeli aszteroidára küldene automata leszállóegységet, ami kőzetminták gyűjtése után visszatérne a Földre. Ezt a mutatványt eddig egyetlenegyszer sikerült végrehajtani az űrkutatás történetében, 2005-ben a japán Hayabusa szondának (a Marco Polo is a japánokkal közös expedíció lenne).

Talán a legnagyobb szabású terv mind közül a Cross-Scale projekt, ami 12 járművet indítana az űrbe, hogy azok egy időben, több helyen tudjanak szimultán méréseket végezni a Föld környezetét kitöltő plazmával, vagyis töltéssel rendelkező gázrészecskékkel kapcsolatban.

Távcsövek, sötét anyag, exobolygók

A pályázók másik csoportjába a Naprendszeren kívülre tekintő projektek tartoznak. Ilyen a Dune, ami a csillagászat egyik nagy rejtélyének, a sötét anyagnak és a sötét energiának járna utána, a Plato, ami a Naprendszeren kívüli Föld-szerű bolygók kutatására specializálódik, a fekete lyukakat vizsgáló Xeus röntgentávcső, és az infravörös tartományban dolgozó Spica űrteleszkóp.

A két nyertes pályázat mellett egy harmadik projekt helye már biztosított az ESA 2015-2025 közötti eseménynaptárában: ez a Lisa (Laser Interferometer Space Antenna) program. A Lisa egy űrbe telepített obszervatórium lesz, ami a téridő torzulásait és az univerzum gravitációs hullámait vizsgálja – ha sikerül ilyesmiket észlelnie, azzal egyrészt gyakorlati bizonyítékokat állít Einstein általános relativitáselmélete mögé, másrészt az univerzum születésének, az ősrobbanásnak egyes részleteit ismerhetjük meg általa.