A galaxishalmaz felfedezése a szerencsének is köszönhető, ugyanis a célobjektum egy aktív galaxis volt, de a műszer látómezejében feltűnt az új rekorder is. Georg Lamer (Astrophysikalisches Institut Potsdam) és csoportja az XMM-Newton EPIC műszerének 3500 órányi, az égbolt egy százalékát lefedő megfigyelési anyagán alapuló, 190 ezer egyedi röntgenforrást tartalmazó katalógus objektumait tanulmányozta közeli galaxisok vagy távoli galaxishalmazok után kutatva, amikor ráakadtak az új halmazra.
Az objektum olyan fényes volt, hogy nem lehetett nem észrevenni. A Sloan Digital Sky Survey felvételeit áttanulmányozva azonban nem találtak közeli galaxist a kérdéses pozícióban, ezért az arizonai Large Binocular Telescope óriástávcsővel készítettek felvételt a területről, melyen fel is tűnt a galaxishalmaz. A csoport a röntgenadatok alapján a távolságát 7,7 milliárd fényévre, tömegét pedig ezer óriásgalaxisnyira becsüli.
Az adatok közül az első nem volt meglepő, hiszen az XMM-Newton érzékenysége elegendő az ilyen távolságban található halmazok rutinszerű detektálására. Meglepetést a becsült tömeg okozott, mivel Lamer szerint ilyen nagytömegű galaxishalmazok nagyon ritkák az univerzum ilyen távoli részében. Létezése újabb bizonyítékul szolgálhat a sötét energia létére. Ez a misztikus anyag, ami az elképzelések szerint a világegyetem gyorsuló tágulását okozza, gátolja a nagytömegű galaxishalmazok kialakulását az univerzum nem túl távoli múltjában, így ezeknek sokkal korábban, a világegyetem jóval fiatalabb korában kellett kialakulniuk. A 2XMM J083026+524133 léte Lamer szerint tehát áttételesen a sötét energia létezését is bizonyíthatja.
A csoport nem várja, hogy a katalógus alapján újabb nagytömegű galaxishalmazokat fognak felfedezni, mivel a kozmológiai elméletek szerint az égbolt egy százalékán mindössze egy ilyen halmaz várható, ez pedig már megvan.