További Űrkutatás cikkek
Az 1900-as évek első harmadában Edwin Hubble felfedezte, hogy galaxisunk nincs egyedül a Világegyetemben, csak egy a csillagvárosok közül. Azóta számtalan elmélet született a galaxisok keletkezéséről és fejlődéséről. A 2003-ban pályára állított Galaxy Evolution Explorer (GALEX) ultraibolya tartományban működő űrtávcső galaxisok tízezreit mérte fel a földfelszínről elérhetetlen hullámhosszakon - jelentette a hírek.csillagászat.hu portál.
A közeli galaxisoktól a kilencmilliárd fényév távolságban található fiatal csillagvárosokig terjedő adatok minden korábbinál részletesebb képet adnak a galaxisok fejlődéséről, illetve igazolják, hogy a Hubble által feltételezett kapcsolatot a spirális és elliptikus galaxisok között a fejlődésük egyenes következménye. Az elmélet szerint a fiatal galaxisok intenzív csillagkeletkezéssel jellemezhető spirális rendszerekként kezdik életüket és idővel összeolvadva más galaxisokkal, csillaggenerációk sorát hozzák létre. Végül lelassul a csillagközi anyag csillagokká alakítása, a végtermék galaxis pedig elliptikus csillagvárosként éli tovább viszonylag eseménytelen életét.
"Adataink igazolni látszanak, hogy mindig csillagképződés kíséri a galaxisok kialakulását" - nyilatkozta Chris Martin, a GALEX vezető kutatója a Caltech-en. "A csillagkeletkezés akkor áll le, ha végbementek a galaxisok közötti ütközések, illetve az adott galaxis elhasználta a rendelkezésre álló anyagot; a folyamatban a központi, nagytömegű fekete lyuk is fontos szerephez juthat."
A kutatók általában nem spirális és elliptikus, hanem kék és vörös galaxisokról beszélnek. A legtöbb kék galaxis kisebb, és spirális vagy szabálytalan alakú, míg a vörösek nagyobbak és elliptikus formájúak - bár természetesen kivételeket mindig találunk. A színkód magyarázata egyszerű: egy csillagváros átlagos színe a benne zajló csillagkeletkezés erősségére utal. A fiatal csillagok ultraibolya és kék fényben a legfényesebbek, így a csillagokat ontó galaxisok is kékes színűek. Ezzel szemben az idősebb csillagok jellemzően infravörös és vörös fényt bocsátanak ki, azaz a vörös színű galaxisok csillagai idősebbek, és a csillagkeletkezés sem túl intenzív. Az galaxisoknak nagyjából a fele kék, fele pedig vörös színű.
Az NGC 300 galaxis a GALEX felvételén. Jól látszanak a spirálkarok, benne aktív csillagkeletkezéssel.
A tudósok sokáig úgy gondolták, hogy a kék galaxisok szükségképpen vörössé válnak az öregedésükkel párhuzamosan. Feltételezték, hogy valami történik a kék galaxisokkal, aminek következtében elfogy a csillagképződés alapanyaga. Ha az elképzelés igaz, létezniük kell serdülőkorú galaxisoknak, melyek átmeneti állapotúak a kék és a vörös rendszerek között.
Az emberi léptékkel szinte végtelenül lassú, évmilliárdokig tartó fejlődési folyamatok úgy válnak megvizsgálhatóvá, ha hatalmas mintákból álló megfigyelési adatbázisokat hozunk létre (hasonlóan a biológusokhoz, akik egy erdőben megfigyelhető sarjak, fák és kidőlt törzsek alapján rekonstruálják egy fa életének főbb fázisait). A GALEX űrtávcsövét pontosan erre a feladatra alkották meg: galaxisok tízezreiről készített nagyon érzékeny ultraibolya képeket, melyek alapján be tudták azonosítani a fejlődési állapot szerint a kék és vörös galaxisok között található átmeneti objektumokat.
Az NGC 1291 galaxis jellegzetesen elnyúlt belső tartományait gyűrű alakban veszik körül a csillagképződés helyszínei.
A kutatók a vizsgálatokhoz felhasználták a Sload Digital Sky Survey (SDSS) optikai megfigyeléseit is. A kombinált adatsorokból megbecsülhetővé az átmeneti galaxisok kora és a bennük zajló csillagkeletkezés aktivitása. Az eredmények azt sugallják, hogy egyes galaxisok gyorsan átcsúsznak a fiatal korból az érett, idősebb korba, más galaxisok viszont lassan, megfontoltan haladnak a kései fejlődési állapotok felé.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
