A NASA Swift műholdjának műszerei olyan gammavillanást észleltek, melynek 12,8 milliárd fényéves becsült távolsága 70 millió fényévvel meghaladja az eddigi csúcstartóét - jelentette a hírek.csillagászat.hu.
A gammavillanások (GRB, Gamma-Ray Burst) a világegyetem legnagyobb energiafelszabadulással járó folyamatai. Az akár percekig is eltartó GRB-k nagytömegű csillagok magjának összeomlásakor következnek be, amikor kifogy a termonukleáris reakciókhoz szükséges üzemanyag, és leáll az energiatermelés. Miközben a mag neutroncsillaggá vagy fekete lyukká roskad össze, intenzív gázáramok lövellnek ki belőle, melyek lyukat ütnek a ledobódó külső rétegeken, majd ezeken áthatolva elérik a csillagról korábban eltávozott anyagot is, amit az ütközés révén gerjesztenek. Ez az utófény észlelhető aztán a különböző hullámhossztartományokban az űrben keringő és földfelszíni teleszkópokkal. A Swift vezető kutatója, Neil Gehlers szerint a mostani a Swift által megfigyelt legérdekesebb robbanás, hiszen a ma ismert Világegyetem szélén történt, és alig több mint 800 millió évvel az ősrobbanás után következett be. Az objektum, melynek végét jelezte, az univerzum legelső csillaggenerációinak egyikébe tartozott.
Az Eridanus csillagképben bekövetkezett, GRB 080913 katalógusjellel ellátott gammavillanást a Swift kitörésriasztó távcsöve jelezte 2008. szeptember 13-án, magyar idő szerint reggel 7 óra 47 perckor. Nem egészen két perc elteltével a műholddal együtt már a röntgenteleszkóp is a megadott pozíció irányába állt, ahol detektált egy halványodó, de korábban nem azonosított röntgenforrást.
A gammavillanás képe a Swift műhold ultraibolya, illetve röntgenteleszkópjának felvételeiből összemontírozva
Egy perccel ezután a földi megfigyelések is elkezdődtek. Az ESO GROND (Gamma-Ray Burst Optical/Near-Infrared Detector) műszere párhuzamosan hét különböző hullámhosszon észlelte a halványuló forrást. A teleszkóp vezérlő szoftvere automatikusan reagál a Swift riasztásaira, így a távcsövet a lehető legrövidebb idő alatt a forrás irányába állíthatja. Bizonyos hullámhosszakon a távoli objektumok fényessége a köztes gázfelhők által okozott csökkenést mutat. Minél messzebb van a vizsgált forrás, annál nagyobb az a hullámhossz, ahol a fényességcsökkenés elkezdődik. A GROND alkalmas a jelenség tanulmányozására, lehetőséget teremtve a forrás vöröseltolódásának, és távolságának megbecslésére. A riasztás után másfél órával már az ESO 8 méteres távcsövei is a felvillanást vizsgálták a Paranal csúcson.
A távolságrekorder GRB-n kívül a Switfhez egy másik gammavillanás-rekorder felfedezése is fűződik, 2008 márciusából. A GRB 080319B katalógusjelű gammavillanás a valaha megfigyelt legfényesebb ilyen jellegű robbanás volt, hiszen 7,5 milliárd fényéves távolsága ellenére az optikai megfelelője szabad szemmel is látható volt.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
