Szupernóvák általában akkor keletkeznek, amikor a csillagok életük utolsó szakaszába érnek, és kifogynak a nukleáris üzemanyagból. A csillag magja összeroppan, és neutroncsillaggá vagy fekete lyukká alakul át, nehéz elemeket szórva a csillagrendszerbe. A mostani, SN 2006gy névre keresztelt szupernóva robbanás a Földtől 240 millió fényévnyire, az NGC 1260 galaxisban következett be. A korábbi csillagrobbanásokhoz képest messze ez volt a legnagyobb, mondta Alex Filippenko, a felfedezésben részt vett csillagászok egyike.
Ezt látták (Forrás: NASA)
A csillag felületéről egységnyi idő alatt kisugárzott energia ötvenmilliárszor több, mint amennyit a Nap sugároz ki, tömege pedig a Nap tömegének a százötvenszerese volt. A robbanás már elég rég történt, de csak tavaly szeptemberben fedezték fel. A robbanást a NASA a Chandra röntgencsillagászati műholddal, illetve a hawaii Keck és a kaliforniai Mount Hamiltonon található Lick obszervatóriumok teleszkópjaival figyelte meg.
Új módszer
Mario Livio, a baltimore-i Űrteleszkóp Tudományos Intézet asztrofizikusa szerint a szupernóva nem a fent leírt módon jött létre. Nem történt ugyanis magösszeomlás, a csillag magja a robbanáskor kilökődött és minden anyagát a világűrbe dobta. Livio szerint ilyen típusú robbanás eddig csak az elméleti számításokban létezett, és valószínűleg az univerzum csillagjainak első generációja is ily módon halt meg.
Ilyennek képzelik (NASA illusztráció)
Dave Pooley, a Kalifornia Egyetem munkatársa szerint a felrobbant csillag feltehetően hasonlít Tejútrendszerben, a Földtől 7500 fényévnyire található Eta Carinára, amelynek a tömege becslések szerint száz-százhúszszorosa a Napénak. Pooley szerint a Tejútrendszerben több mint négyszáz éve nem figyeltek meg szupernóvát. Mario Livio szerint nem tudják bizonyossággal, hogy az Eta Carina felrobban-e, de ha megtörténne, ez lenne a legújabb kori civilizáció történelmének legnagyobb csillaglátványossága.