Az űrszonda képfelvevő rendszerének jobb a felbontása, mint bármelyik, eddig Hold körül keringő (nem leszálló) űreszköznek. A Hold felszíne felett 100 km magasságú körpályán keringve a szonda kamerája 10 méteres részleteket képes megjeleníteni a képein. Összehasonlításképpen: a Lunar Orbiter IV 134 m, a Clementine 100 m, a SMART-1 pedig 50 m felbontással készített fotókat a Hold felszínről, a japán szondával egyidőben indított kínai Chang'e-1 eddig közzétett felvételeinek felbontása pedig durván 120 méteres.
A SELENE a sztereoképeket speciális pásztázó technikával készíti. A képfelvevő rendszer két különböző irányba beállított kamerája veszi fel vékony csíkokban a szonda útvonala alá eső felszínt. A szonda frissen közzétett nagyfelbontású 3D-s felvételei a Hold északi és déli pólusvidékeiről készültek. A lefedett terület az égitest Földről nem látható oldalán helyezkedik el, legjellegzetesebb alakzata a 63 km átmérőjű Dyson-kráter.
A holdfelszín háromdimenziós képei több tudományos célra is felhasználhatók. A felszín és a felszíni alakzatok szerkezete feltérképezhető, megismerhető, amiből következtethetünk magának a Holdnak a kialakulására és fejlődésére. A kráterek szerkezetéből és felszíni eloszlásából a környezet időbeli rétegződése és ezáltal a kora határozható meg. Több keringés alkalmával egy adott terület különböző megvilágítottság mellett térképezhető fel, amivel kiszűrhető a változó fényviszonyok hatása. Az ilyen megfigyelések a jövő tervezett emberes holdexpedícióit is segíthetik, különös tekintettel a felszíni holdbázisok helyének kijelölésére.
A japán űrkutatási hivatal honlapjáról több álló- és mozgókép is letölthető. A háromdimenziós sztereoképek igazi élményt csak vörös-kék színszűrős szemüveg használatával nyújtanak. A három mozi linkje: Távoli ráközelítés a Dyson-kráterre, Repülls a Dyson felett, A déli pólusvidék térbeli látképe.