A többször is módosított tervek szerint szombat éjszaka a Francia Guyanában lévő kouroui űrközpontból elindítják az európaiak első holdkutató szondáját, amely - még mielőtt megérkezne kozmikus szomszédunkhoz - egy sor űrtechnológiai tesztet is elvégez.
Az Európai Űrügynökség SMART-1 (Small Missions for Advanced Research in Technology) nevű szondája csak a jövő év decemberében kerül Hold közelébe. Addig több mint egy éven át azt az új hajtóműves technológiát teszteli, amelyet az elképzelések szerint majd a jövő bolygóközi utazásai során vetnek be az eddigi hagyományos kémiai alapanyagú hajtóművek helyett.
Ionhajtóművel megy
Ezt a módszert eddig csak a Deep Space-1 amerikai űrszondán használták a kilencvenes évek végén. Az újfajta kozmikus hajtómű, az elektronsugaras rakétameghajtás lényege: az űreszközt a tömegvonzási erő célirányos felhasználása mellett napenergiával ellátott ionhajtómű hajtja. Ennek belsejében xenongáz szolgáltatja a pozitív töltést, amelynek ionjai negatív elektromos mezővel ütközve kilövődnek az űreszköz hátulján. Ezzel a szonda fokozatosan - hónapok alatt - felgyorsul. Noha a hajtóerő alig leheletnyi, ez a meghajtási mód mintegy tízszer hatékonyabb az égetett üzemanyagénál.
Előnyei, hogy jóval több hely jut az űrszonda rakterében a tudományos berendezéseknek, mivel nem kell tárolni nagy mennyiségű üzemanyagot. Az sem utolsó szempont, hogy ez az eljárás jóval olcsóbb, ám sokkal hosszabb életű. A SMART-1 mindössze mosógép nagyságú, 367 kilogramm tömegű eszköz. Napelemszárnyai kinyitott állapotban 14 méteresek.
A SMART-1-et két másik, geostacionárius pályára állítandó műholddal együtt egy Ariane-5 típusú hordozórakétával juttatják ki a világűrbe. Előbb Föld körüli elliptikus pályán kering majd, és pályáját fokozatosan megnyújtva, mintegy spirálisan mozogva araszolgat a Hold felé.
A Hold keletkezését vizsgálja
Miután Hold körüli pályára állt, még néhány hónapon át vizsgálja az égitestet. Egyebek között azt várják tőle, hogy igazolja azokat a feltételezéseket, hogy a Hold valóban egy kozmikus ütközés következtében a Földből szakadt ki. A jelenleg a legelfogadottabb elképzelés erre az, hogy 4 és fél milliárd éve, amikor a még éppen hogy megszületett bolygónk felszíne még meglehetősen képlékeny volt, a Föld egy Marsnál is nagyobb méretű égitesttel karambolozott.
A belőle kivágódó anyag eleinte egy gyűrűrendszert vont köré, azaz Földünk egy ideig a Szaturnuszhoz hasonlóan gyűrűs bolygó volt. A kilövellt anyag később egyre inkább csomósodott, majd egy egésszé állt össze, azaz megszületett a Hold, amelyet a Föld vonzereje örökre rabul ejtett.
A SMART-1 feladatai közé tartozik emellett majd a holdi víz utáni kutatás, és azt is megpróbálja felmérni, hogy a jövőben milyen lehetőségek adódhatnak emberek lakta telephelyek megépítésére a Holdon.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
