Szabad szemmel látható a drámai üstököskitörés

A kitörést Juan Antonio Henríquez Santana vette észre Tenerife szigetéről október 24-én hajnalban, írja a Hírek.csillagászat.hu. Az egy nappal korábban még 17 magnitúdósnak (azaz a szabad szemmel éppen megpillantható leghalványabb csillagoknál 25 ezerszer halványabbnak) észlelt üstökös középpontjában egy 8,4 magnitúdós, csillagszerű mag látszott, ami a következő fél napban tovább fényesedett. A korábban sosem látott intenzitású kitörést előbb spanyol, majd francia észlelők is megerősítették.

Mire az éjszaka az amerikai kontinensre ért, az üstökös már szabad szemmel is jól látható, 4 magnitúdós csillagszerű objektum volt. Megjelenése azért ennyire furcsa, mert a kitörés a néhány kilométer átmérőjű szilárd mag felszínén játszódott le, és az onnan kiáramló anyag ilyen rövid idő alatt nem tudta elhagyni a mag környezetét, fogalmaz a Magyar Csillagászati Egyesület honlapja. Az észlelők által látott sárgás szín arra utal, hogy nagy mennyiségű port szabadult fel, amely visszaveri a Nap fényét. A következő napokban a kitörési felhő mérete növekszik majd, az üstökös egyre nagyobb lesz.

A Perseus csillagképben látszó, lassan nyugat felé haladó üstökös fényességét Japánból előbb 3,5 magnitúdóra, majd néhány órával később 2,8-2,9 magnitúdóra becsülték. Ez már a csillagkép fényesebb csillagaival vetekszik, és nagyvárosokból is könnyedén látható,azt azonban nem lehet tudni, meddig marad ennyire látványos az 1892-ben felfedezett üstökös. Hazánkból a jobbára borult idő miatt még csak azok láthatták, akiknél a szerencse folytán rövid időre felszakadozott a felhőzet. Előbb Szöllősi Attila pillantotta meg 7x50-es binokulárral Kecskemétről, majd Kocsis Antal látta szabad szemmel Királyszentistvánból.

Egyszer már eltűnt több évtizedre

A manapság 17P/Holmes jelöléssel nyilvántartott üstököst az angol Edwin Holmes fedezte fel 1892. november 6-án. Az üstököst 1893. áprilisáig követték, ám a pályaszámítások azt mutatták, hogy keringési ideje mindössze 7 év, így 1899-ben ismét látható lesz. Az akkori észlelők nagy várakozással tekintettek a visszatérés elé, ám csalódniuk kellett. Az üstökös alig volt látható. Az 1906-os visszatérés hasonlóan eseménytelenül telt, majd az üstökös hat évtizedre elveszett a fürkésző tekintetek elől. Csak az elektronikus számítógépek megjelenése után tudtak olyan pontos számításokat végezni, hogy 1964-ben ismét a nyomára akadjanak. Azóta minden napközelségét megfigyelték, ám egészen mostanáig a halvány arcát mutatta felénk. Szerdán azonban minden idők legnagyobb üstököskitörését produkálta. Mivel 2008. május elejéig észlelhető lesz, remek alkalom kínálkozik a kitörés nyomon követésére és talán egy újabb megfigyelésére is, írja a Hírek.csillagászat.hu.