A néhány hete szuperkitörést átélt, szabad szemmel is jól látható Holmes-üstökös plazmacsóvája november első napjaiban kezdett kifejlődni. Az égitest megfigyelésében kezdettől fogva aktív amatőr csillagászok, akik már eddig is sok szép felvételt készítettek a különleges égitestről, a plazmacsóva látványos leszakadását figyelték meg - jelentette a hírek.csillagászat.hu portál.
A Holmes-üstökös csóvájának leszakadásáról az első képet Paolo Berardi tette közzé, amelyet az olaszországi L'Aquila-ban november 8-án készített. Egy nappal később Jack Newton arizonai amatőr csillagász is látványos fotót vett fel az üstökös mögött lemaradó csóvadarabról.
A bolygóközi térben a Napból plazma és azzal együtt mozgó, abba "befagyott" mágneses tér halad kifelé. A Nap forgására még emlékező mágneses erővonalak a bolygóközi térben a mágneses polaritásokat elválasztó szerkezetet rajzolnak ki, miközben a napszélplazma a Naptól távolodva sugárirányban terjed kifelé. Amikor egy üstökös a csóvájával belekerül ebbe a mágnesezett napszélplazmába, a napszélbe fagyott mágneses tér kölcsönhatásba lép az ioncsóvával; ennek látványos következménye a csóva leszakadása.
Így az ioncsóvás üstökösök a bolygóközi plazma fizikai tulajdonságairól hozhatnak hírt, mivel igen érzékenyek a napszélre és a bolygóközi térben terjedő koronakitörésekre. Legutóbb 2007 áprilisában az Encke-üstökös csóváját szakította le egy erős koronakitörés plazmafelhője.
Jack Newton november 9-ei felvétele a csóváját elhagyó üstökösről
Érdemes megjegyezni, hogy bár a Holmes-üstökös a napokban halványodni kezdett, de még mindig megfigyelhető 3 magnitúdós vendégcsillagként a Perseus csillagképben.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
