További Űrkutatás cikkek
A SuWt 2 katalógusjelű planetáris köd a Földtől 6500 fényévre található a Centaurus csillagképben. Érdekessége egy majdnem éléről látható fénylő gázgyűrű, a melynek a pereméből merőleges irányban halványabb lebenyek nyúlnak ki, így a köd leginkább egy homokórára hasonlít. Az elképzelések szerint a planetáris ködök - jelen esetben a fénylő gyűrű - gerjesztéséért a központi csillag kiégése után visszamaradó forró fehér törpe erős ultraibolya sugárzása felelős, csakhogy a SuWt 2 közepén nincs nyoma fehér törpének. A NASA Ultraviolet Explorer mesterséges holdja a kilencvenes évek elején próbálkozott a várt ultraibolya sugárzás detektálásával, de sikertelenül.
A fehér törpe helyett van azonban más. A gázgyűrű közepén egy szoros kettőscsillag található, amelynek a periódusideje öt nap, de a komponensek egyike sem fehér törpe. Katrina Exter és Howard Bond (Space Telescope Science Institute), valamint brit és amerikai kollégáik kiterjedt fotometriai és spektroszkópiai észlelései szerint mindkét objektum nagyobb, mint egy fősorozati csillag, és forróbbak is, mint a Nap (A színképtípusúak), de ahhoz nem elég magas a hőmérsékletük, hogy a ködöt gerjeszteni tudják. Erre csak a jóval forróbb fehér törpék intenzívebb ultraibolya sugárzása lenne képes.
A megfigyelések szerint valószínűleg mindkét csillag a vörös óriás állapotba való fejlődés elején járhat. Ugyanakkor a tengely körüli forgásuk lassúbb a vártnál. Ezen tény és a rövid keringési periódus következtében azt várhatnánk, hogy a komponensek keringése kötött, azaz mindig ugyanazon oldalukat fordítják egymás felé, de a mérések nem ez a helyzet.
A kutatók az esetben rejlő problémákat egy egyszerű modellel próbálják orvosolni. Ezek szerint a köd középpontjában található kettős valójában hármas csillagrendszerként született: a szoros kettőst alkotó A színképtípusú csillagok mellett egy jóval nagyobb tömegű tagja is volt a rendszernek, de az távolabb keringett. Ez a konfiguráció elegendő helyet hagyott az utóbbi csillagnak, hogy zavartalanul vörös óriássá fejlődjön. A folyamat során kitáguló atmoszférája elnyelte a szoros kettőst, amelynek a komponensei ebben a közös burokban keringve spirális pályán elkezdtek annak a középpontja felé mozogni, felgyorsítva ezzel a burok forgását.
A vörös óriás külső rétegeinek a pályasíkban ledobott részeiből alakult ki a ma is látható fénylő, gyűrű alakú köd. A kettős tagjainak szokatlanul lassú forgása szintén ennek a "kannibalizmusnak" lehet a következménye. Ezen elképzelés alapján a köd gerjesztését a vörös óriás ledobódott anyaga miatt szabaddá váló forró csillagmag ultraibolya sugárzása okozhatja. Ha a mag tömege elegendően nagy volt, akkor a lehűlése és egy halvány fehér törpét eredményező összehúzódása elég gyorsan megtörténhetett, ami magyarázhatja azt, hogy miért nem tudjuk ma megfigyelni, holott minden valószínűség szerint ott kell lennie valahol a burokban.