Idén nyáron indul az első ionhajtóműves űrjármű

Ez lesz az első űrhajó, amit a T5 kódnevű ionhajtómű mozgat az űrben. Kiegészítő hajtóműként már alkalmaztak ionmeghajtást például Smart-1 űrszondánál, ami a Holdat tanulmányozta, vagy a NASA Deep Space 1 szondájánál, amikor megközelített egy üstököst.

Az ionhajtómű arra a fizikai jelenségre épít, hogy a mozgó mágneses tér elektromos teret hoz létre. Ezt használják fel arra, hogy xenongáz ionjait (vagyis töltéssel rendelkező atomjait) gyorsítsanak fel, és lökjenek el az űrjárműhaladásával ellenkező irányba, óriási, 50 km/s sebességgel. Ennek a lökésnek a visszaható ereje ad a járműnek egy enyhe hajtóerőt - a kutatást vezető mérnök, Neil Wallace magyarázata szerint nem nagyobbat, mint ami egy postai levelezőlap súlyának megfelel.

A gyenge, de állandóan jelen levő erő az űrben hosszú távon akár másodpercenként 8,5 kilométeres sebességre is képes felgyorsítani a járművet, mivel nincs légellenállás, súrlódás, és gravitációs kölcsönhatás, ami visszafogná a gyorsulást.

Az elektromos tér fenntartásához napelemek szolgáltatják az energiát, az üzemenyagot, vagyis a xenongázt pedig -253 fokra hűtött tartályokban tárolják. A GOCE (Gravity Field and Steady-State Ocean Circulation Explorer) 40 kilogramm xenonnal indul útnak 2008 nyarán, ami a tervek szerint 20 hónapig tart majd ki. A szondát Oroszországból fogják fellőni, a 260 km magasan levő pályájáig egy rakéta szállítja, majd ott átvált ionmeghajtásra. A hajtómű premierje mellett az űrjármű a Föld gravitációs mezejét fogja feltérképezni minden eddiginél nagyobb pontosságú műszerekkel.