"Pontosabb megfigyelésekre van szükségünk a kvazárok működésének vagy a galaxisok születésének tanulmányozásához", mondta Rachel Somerville, a német Max Planck intézet csillagásza a konferencián. "Hiába tesszük be egy szobába a világ legnagyobb elméit a létező legerősebb szuperszámítógéppel 15 évre, erősebb távcsövek nélkül ők sem jutnának semmire."
A NASA egykori igazgatójáról elnevezett űrteleszkóp egy 6,4 méter átmérőjű tükörfelületen gyűjti majd a beérkező fényt, ez a Hubble-nek közel háromszorosa. Az új űrteleszkóp sokkal messzebbre lát majd, mint elődei, és nagyobb felbontású képeket készít, de az égboltnak egyszerre csak egy nagyon szűk szeletét tudja vizsgálni.
A konferencián bemutatkozott másik nagy újítás a NASA-nál fejlesztett solar shade technológia, amivel a csillagok egyes esetekben zavaró fényét lehet kiszűrni a távcső látómezejéből. Ez óriási segítség lehet a Naprendszerünkön kívüli bolygók tanulmányozásánál, amiket épp a központi csillaguk fénye tesz nehezen megfigyelhetővé. A fejlesztést vezető Wes Traub szerint a technológia a JWST utáni űrteleszkóp-generációval (16 méter átmérőjű tükörrel) képes lehet olyan bolygók felszínének és légkörének tanulmányozására, amik ma egyetlen pixelként jelennek meg a Hubble képein.