Kettős kisbolygókat találtak a Naprendszer peremvidékén

A Hubble Űrtávcső bolygókamerájával (PC2) újabb Neptunuszon túli kisbolygókról mutatták ki, hogy kettős rendszerek: a (160091) 2000 OL67, (119067) 2001 KP76, valamint a 2006 SF369 jelzésű égitestek valójában kettős aszteroidák. A Neptunuszon túli kettős és többszörös kis égitesteinek teljes száma így 52-re emelkedett, beleértve azokat is, amelyek még csak bizonyítást igénylő jelöltek.

Az új felfedezések Keith S. Noll (STScI) és munkatársai nevéhez fűződnek, akik a a Hubble Űrtávcső nagyfelbontású bolygókamerájával 2007. november 13-án. Szélessávú V szűrővel készített 260 másodperc expozíciójú felvételeken két komponens látható, amelyek egymástól alig 0,1 ívmásodperces szögtávolságra vannak és együtt mozognak. Ez igen kicsiny távolság, az eredeti felvételen mindössze 2,4 pixel, ami a kisbolygó távolságában kb. 3000 km-nek felel meg. A két kis komponens közel azonos fényességű: a fényességkülönbségük 0,1 magnitúdón belül volt a megfigyelés idején. A 2006 SF369 kisbolygót az Apache Point obszervatóriumban (Sacramento Mountains, New Mexico) fedezték fel Andrew C. Becker és munkatársai 2006. szeptember 30-án; napközelben 39, naptávolban pedig 86 csillagászati egységnyire kerül a Naptól. A Napot 494,6 év alatt kerüli meg - amíg a Neptunusz háromszor megkerüli a Napot, addig a kisbolygó csak egyszer.

Szintén a Hubble bolygókamerájával fedezte fel Frank Marchis (Carl Sagan Center, SETI Intézet) és munkatársai a (119067) 2001 KP76 és (160091) 2000 OL67 klasszikus Kuiper-objektumok holdjait. A 2001 KP76 HST-s megfigyelését 2007. május 8-án végezték és egy kísérőt találtak. A két égitest egymástól 0,29 ívmásodperc látszó szögtávolságra volt egymástól és szinte azonos fényességűnek látszottak. Az objektumot Marc W. Buie fedezte fel a Cerro Tolo obszervatóriumban még 2001. május 23-án. Napközelben 35, naptávolban pedig 52 csillagászati egység távolságban jár a Naptól, amit 290,2 év alatt kerül meg.

A frissen felfedezett Neptunuszon túli kettős kisbolygók közös tömegközéppont körüli pályájának meghatározásához még sok pontos megfigyelésre lesz szükség. A pályaelemek ismeretében a két aszteroida egymástól mért távolsága is ismertté válik, továbbá a rendszer tömegét is ki lehet számítani, ami fontos információ a bolygórendszer peremén található kis égitestek keletkezését és fejlődését leíró elméletek számára.