Az összeütköző három galaxis meglepő módon hasonlít egy kiterjesztett szárnyú kolibrire: a most azonosított harmadik galaxis a madár feje, a szív és a test a két másik, korábban is ismert galaxis magja, míg a szárnyak a gravitációs kölcsönhatás eredményeként kialakult anyaghidak, melyek hossza meghaladja a százezer fényévet, azaz akkorák, mint a Tejútrendszer.
Az új dél-afrikai óriástávcsővel (Southern African Large Telescope) optikai tartományban végzett megfigyelések, illetve a Spitzer űrteleszkóp archívumából származó infravörös adatok megerősítették, hogy a kolibri feje különálló objektum, de szolgáltak egyéb meglepetéssel is. A fej ugyanis több mint 400 km/s sebességgel távolodik a test többi részétől - összeolvadó galaxisok esetében ilyen nagy relatív sebességek nagyon ritkák. A NACO (Nasmyth Adaptive Optics System + COude Near Infrared CAmera) műszeregyüttessel azt a pillanatot (csillagászati értelemben) kapták el a kutatók, amikor a harmadik galaxis először megközelíti a másik kettőt, melyek már korábban, több százmillió évvel ezelőtt kölcsönhatásba léptek egymással.
A rendszer infravörös sugárzása óriási, körülbelül ezermilliárdszorosan haladja meg a Napét. Az infravörös sugárzás fő forrása a harmadik galaxis, bár valószínűleg ez a legkisebb a komponensek közül. A "madárról" már régóta úgy gondolják, hogy a galaxisok fejlődésének egyik fontos lépcsőjét illusztrálja: az összeolvadás és a folyamat által felgyorsított csillagkeletkezés a későbbiekben egyetlen óriás elliptikus galaxis kialakulásához vezethet.