Alig több mint négy fényévnyire van tőlünk az Alpha Centauri, a Naphoz legközelebbi csillagrendszer. A furcsa rendszerben nem egy, hanem két csillag van, amelyek egymás körül keringenek, és huszonhárom Föld-Nap távolság van közöttük. Mindkét csillagban sok nehézelem található, ami a poros, bolygóképző területekre jellemző, és a számítógépes szimulációk szerint elképzelhető, hogy vannak a közelükben a Földhöz hasonló kőzetbolygók.
Viszont még senki sem talált ilyen égitesteket, ezért Javiera Guedes amerikai csillagász és munkatársai kidolgoztak egy módszert, amiven nagy eséllyel fellelhetők.
Élet is lehet
Ha a bolygóképződéssel kapcsolatos ismereteink helytállóak, akkor biztosan kell ott lennie valamilyen bolygónak, mondta Greg Laughlin, a kutatócsoport egyik tagja a New Scientistnek. Sőt, ezeken a bolygók akár élőhelynek is alkalmasak lehetnek, a szimulációikon ugyanis gyakran láttak bolygót a lakható zónában, ahol van folyékony víz.
Bár a bolygókeresés roppant időigényes, nincs szükség hozzá semmilyen új technikára. A csillagászok ugyanazt a módszert alkalmazhatják, amellyel a már ismert 228 exobolygót megtalálták. A csillag és a feltételezett bolygó ugyanis közös tömegközéppont körül kering, a csillag esetében ez imbolygásnak tűnő mozgást okoz. Eddig a módszerrel csak a Jupiterhez hasonló óriásbolygókat találtak, amelyek viszonylag nagy imbolygást okoznak a csillagban, de a kaliforniai kutatócsoport inkább a kisebb, sziklás bolygókra koncentrál majd.
Nem mozog
Az Alpha Centauri B jelű csillaga ehhez kivételesen jó célpont, mert elég nyugodt a légköre, és mivel közel van a Földhöz, nagyon jól látható, könnyű begyűjteni az adatokat, írja a New Scientist. A kutatóknak persze még így is több éven át kell gyűjteniük az adatokat, hogy kiszűrhessék a véletlenszerű zajokat. A másik Földnek igen haloványak lesznek jelei, egy kőzetbolygó nagyjából tíz centiméter per másodperces imbolygást okoz.
A kutatócsoport májusban kezdi az Alpha centauri megfigyelését a chilei Cerro Tololo távcsővel. A bolygóvadászat közben a csillagok természetes ingadozását is megfigyelik, hogy többet megtudjanak a belső struktúrájukról.