Elfújta a szél az űrliftversenyt

Egy új-mexikói repülőtér adott otthont az idei X Prize Cupnak. A rendezvény programjai közül szokás szerint három versenyszám kapta a legnagyobb figyelmet: űrtechnikával foglalkozó magáncégek holdkompjai, rakétái és űrliftjei mérték össze tudásukat. A főként a NASA által szponzorált versenyeket összesen két és fél millió dollárral díjazták volna, ám a rendezvényt szervező és felügyelő nonprofit alapítvány, a Spaceward Foundation végül senkinek nem tudott díjat osztani.

Nanocsőre töltve

A kudarc oka a mostoha időjárási viszonyok mellett a szigorú követelményekben keresendő. A holdkompok és a rakéták versenyének egyaránt feltétele volt, hogy a legénység nélküli jármű felszálljon, függőlegesen 50 méterre emelkedjen, bizonyos ideig (a holdkomp másfél, a rakéta három percig) a levegőben maradjon, majd a felszállás helyszínétől 100 méterre zökkenőmentes landolást hajtson végre.

Az űrliftek két, egyenként 200 000 dolláros díjért mérkőzhettek meg. Az egyik versenyszámba szén nanocsövekből konstruált kábelekkel lehetett nevezni (az elképzelések szerint ilyen könnyű, de erős kábelen közlekedne az űrlift). A benevezett kábelhurkoknak két méter hosszúnak kellett lenniük, de szélességük nem érhette el a 20 centit, tömegük pedig a 2 grammot. A kábelek tartósságát kötélhúzással tesztelték, a győzelemhez az ipari szabvány (5,8 gigapascal) legalább 50 százalékát kellett teljesíteni.

A másik, a közönség által leginkább várt versenyszámban maguk az űrliftszerkezetek indultak. Nekik egy 50 méter magasra feszített, 15 centiméter széles szalagon kellett fel- és lemászniuk, ehhez csak földi egységből nyerhettek energiát (tehát nem rendelkezhettek saját üzemanyagforrással), egy kisebb rakományt is cipelniük kellett, és másodpercenként legalább egy métert kellett megtenniük.

Túl lassan, túl sérülten

A versenyszámokban végül nem hirdettek győztest. A kábeldarabok közül csak egy, az Astroaraneae cég munkája érte el a kívánt kétméteres hosszt, de a tartóssága nem volt megfelelő. A liftek versenyét a szél is nehezítette: pénteken úgy imbolygott a szalag, hogy a szerkezetekkel az egyik résztvevő szerint legfeljebb "méregdrága sárkányeregetést" lehetett volna rendezni.

Szombatra csillapodott a szél, és hat indulóval lezajlott a verseny, de a követelményeknek egyik űrlift sem tudott megfelelni. A Saskatchewani Egyetem csapata járt legközelebb a sikerhez (tavaly is ők voltak a legjobbak). Az ő szerkezetük megmászta a szalagot, de 58 másodperc alatt tette meg az 50 méteres utat, és elakadt a visszaúton. Más indulók mikrohullámmal és infravörös fénnyel működő liftjeit a reptér radarjai zavarták meg.

A holdkompok és rakéták versenye is kudarccal zárult. A legnagyobb favorit, az Armadillo Aerospace Pixel nevű járműve sikeresen felszállt és lebegni is tudott, de landoláskor úgy megsérült, hogy nem nyerhetett díjat. "A Pixel többet nem száll sehova" - nyilatkozta a Nature-nek szomorúan a szerkezet konstruktőre, John Carmack, aki egyébként a Doom- és Quake-játékok fő fejlesztőjeként vált ismertté.

Szalagút az űrbe

A rendezvény legnagyobb nyertese így kétségtelenül Mike Reyes rendőr volt, aki a tombola fődíját vihette haza. És persze a NASA, aki ezúttal olcsón megúszta a versenyt, és jövőre még szigorúbb feltételeket támaszthat az indulóknak. Egyik-másik szerkezet ugyanis a szakemberek szerint igen meggyőző volt, és a szervezők is optimisták.

Brad Edwards, a Spaceward Foundation elnöke szerint a versenyen induló űrliftek szalagpályája néhány éven belül már nem 50 méterről lóg majd le, hanem egy három kilométer magasan lebegő léggömbről fog levezetni. Edwards szerint akkor beszélhetünk majd olyan tapasztalatokról, amelyek valóságban is hasznosíthatóak lesznek.