További Űrkutatás cikkek
Ez az eredmény megerősíti azt az elképzelést, hogy a nagytömegű csillagok összeomlása során keletkező kisméretű, maximum néhány tucat naptömegnyi fekete lyukak és az aktív galaxisok központjában helyet foglaló, több milliárd naptömegű monstrumok mellett léteznek a kettő közötti átmenetet reprezentáló fekete lyukak is, amelyek tulajdonképpen a központi fekete lyukak kezdeményei lehetnek.
A szakemberek sokáig kételkedtek a közepes méretű fekete lyukak létezésében, mert egyrészt nem álltak rendelkezésre megfigyelési bizonyítékok, másrészt olyan elmélet sem létezik, amelyik kielégítően magyarázná a keletkezési mechanizmusukat. A jelenlegi felfedezésig mindössze egy képviselőjük volt ismert, az Androméda-köd G1 katalógusjelű gömbhalmazában.
Noyola és Gebhardt a Hubble Advanced Camera for Surveys műszerének felvételei és a déli Gemini teleszkóp spektroszkópiai észlelései alapján azonosították a fekete lyukat a Centaurus legnagyobb gömbhalmazában. A halmaz középpontja körüli csillagok radiális sebességeinek mérése azt mutatta, hogy a maghoz közelebbi csillagok jóval nagyobb sebességgel mozognak, mint ahogyan az a halmazban becsült gravitációs tér alapján várható lenne - így léteznie kell még egy láthatatlan vonzócentrumnak, amelynek gravitációja a sebességnövekedést okozza.
Bár a megfigyelt sebességanomáliák legvalószínűbb oka a centrumban elhelyezkedő fekete lyuk, lehetséges más magyarázat is. Az egyik változat szerint a halmaz középpontjában kiégett csillagtetemek, fehér törpék és neutroncsillagok vannak nagy számban, a másik lehetőség pedig az, hogy a centrumhoz közeli csillagok pályái erősen elnyúltak, emiatt a centrum környékén mozognak csak a vártnál gyorsabban, a pályák távolabbi részein a sebesség jóval kisebb. Noyola szerint azonban mindkét elképzeléssel vannak gondok, és még ha valamelyikük igaz is lenne, az állapot csak nagyon rövid ideig állhatna fenn, ugyanis a kiégett csillagok a centrumból kifelé mozognak, míg az excentrikus pályák nagyon gyorsan kör alakúvá válnak.
Az Omega Centaurit sok szakember nem tekinti átlagos gömbhalmaznak, már csak a nagy mérete és tömege miatt sem. Vannak akik úgy gondolják, hogy igazából a Tejútrendszer egyik bekebelezett kísérőgalaxisának megmaradt magjáról van szó. Egy korábbi Hubble-felmérés alapján korrelációt találtak a nagytömegű központi fekete lyukak és a gazdagalaxisaik tömege között. A Tejútrendszer által szétszaggatott törpegalaxis tömegét a Napénak tízmilliószorosára becsülik. Ha a kisebb galaxisok is követik a korrelációt, az Omega Centauri és a középpontjában vélelmezett fekete lyuk tömege jól beleillik ebbe a képbe.