Schulze-Makuch az Amerikai Csillagászati Egyesület Seattle-ben tartott hétvégi ülésén adta közre elméletét. A geológus úgy véli, hogy azok a Viking szondák, amelyek 1976-ban és 1977-ben landoltak a vörös bolygón, rosszul kutattak marsi élet után. A harminc évvel ezelőtti küldetések során a földihez hasonló életformákat kerestek, vagyis olyan organizmusokat, amelyek sejtjeiben sós oldat található. Azóta kiderült, hogy a marsi hideget ilyen élőlények nem élhetnék túl.
Megfulladtak, megsültek
Schulze-Makuch szerint a bolygó száraz, hideg klímája olyan élőlényeknek kedvez, amelyek sejtjeiben víz és hidrogén-peroxid keveréke található. Egy ilyen elegy alacsony hőmérsékleten is folyékony marad, és amikor mégis megfagy, nem roncsolja a sejtfalakat - idézi a CNN a kutatót.
A Viking szondák nem ilyen életformákat kerestek, és ha mégis beléjük botlottak, minden bizonnyal megölték őket. Ugyanis olyan kísérleteket végeztek el, amelyek a feltételezett organizmusok számára végzetesek lehettek. Egy ízben például az egyik szonda vizet öntött a bolygó talajára, egy más alkalommal pedig felhevítette azt. Ha voltak hidrogén-peroxid alapú mikrobák a közelben, ezek az előbbi esetben megfulladtak, az utóbbiban megsültek.
Majd a Phoenix megnézi
A tudós teóriája leírásában belátja, hogy elgondolásait nem tudja bizonyítani, de kitart amellett, hogy a marsi környezet és az evolúció működése alapján feltételezése ésszerű. A Schulze-Makuch cikkét kommentáló tudósok többsége is hihetőnek tartja a professzor elméletét. A NASA nyáron induló Mars-küldetésében, a Phoenix programban részt vevő szakemberek figyelmét is felkeltette a teória. A Phoenix egyik kutatója szerint a 2008-ban a Marson landoló szonda ellenőrizni fogja Schulze-Makuch feltételezését, de csak a bizonyítékoknak hisznek.
Decemberben nagy port kavart, hogy vízfolyások nyomait fedezték fel a Marson, ezzel többen bizonyítottnak látták a marsi élet létezését is. Mostoha körülmények között a Földön is többször találtak élőlényeket, többek között rendkívül savas patakokban, és az Antarktisz jege alatt több száz méterrel. A hidrogén-peroxid sem ismeretlen a földi fauna számára: egyes futrinkafajok olyan folyadékkal védekeznek, amelynek több mint egynegyede hidrogén-peroxid.