További Űrkutatás cikkek
A kutatók korábbi tapasztalatok hiányában nem lehettek teljesen biztosak a radarmérések sikerében. Előfordulhatott volna, hogy a Mars ismeretlen szerkezetű kérge elnyeli a radarhullámokat, vagy a bolygó ionoszférája annyira eltorzítja a jelet, hogy az értékelhetetlenné válik. Szerencsére egyik sem következett be, így a berendezések beváltották a hozzájuk fűzött reményeket.
A MARSIS (Mars Advanced Radar for Subsurface and Ionospheric Sounding) elsődleges feladata a folyékony és fagyott állapotú víz eloszlásának feltérképezése a bolygó kérgének felső rétegeiben. A keresett víztározók felfedezése megalapozhatja a Mars hidrológiai, geológiai, klimatológiai, esetleg biológiai történetének felvázolását. Nem kevésbé fontos szempont az sem, hogy a mérések hozzájárulhatnak a későbbi, esetleg ember vezette leszállóegységek landolási helyének kijelöléséhez is. A berendezés által kisugárzott radarjelek több kilométer mélységet is elérhetnek: a legújabb adatok alapján a Mars déli pólusa közelében 3,7 kilométer vastag jég alatt húzódó alapkőzetrétegről sikerült visszhangot detektálni, s így nagy pontossággal meghatározni a jégtakaró vastagságát. Ezzel a berendezés teljesítőképességének határát még nem érték el, a rádióhullámok akár 20 kilométer vastag jégrétegen is képesek lennének áthatolni.
A SHARAD (Shallow Subsurface Radar) nagyobb frekvenciájú (15-25 MHz) rádióhullámokat használ, mint a MARSIS, így a felbontása is jobb, ennek azonban az az ára, hogy a behatolási mélysége kisebb, körülbelül 1 kilométerig lehet vele a felszín alá látni. A két eszköz azonban jól kiegészítheti egymást a Mars felszín alatti titkainak feltárásában. A SHARAD adatai alapján készített animáció itt tekinthető meg, nagyobb felbontásban pedig innen tölthető le.
A módszer sikerét látva a kutatók már azt tervezik, hogyan lehetne a technikát a a Jupiter Európa, a Szaturnusz Titán és Enceladus holdjai, esetleg kisbolygók és üstökösök esetében is alkalmazni. Az Európa körül keringő hasonló egység meghatározhatná azt a mélységet, ahol a jégfelszín alatt a ma még csak sejtett óceán kezdődik. A Titánon megmérhetné a szénhidrogén-tavaknak a mélységét, melyeket a Cassini-szonda fedezett fel, vagy feltérképezhetné az Enceladus gejzírei alatti területeket. A radartechnika azonban nem csak jeges világok felmérésére lehet alkalmas. Segítségével megrajzolhatnánk például kisbolygók teljes háromdimenziós képét, illetve meghatározhatnánk tömegeloszlásukat.