Megindul a lemeztektonika, azután meghalunk

Budapesten több csillagvizsgáló van, a Mars távcsöves megfigyelésére azonban csak a Polaris Csillagvizsgálóban volt lehetőségünk. Az 1979-ben felépített megfigyelőállomás - a csillagászat szempontjából - meglehetősen rossz környéken található, ugyanis a Bécsi út környékén lévő kivilágított utcák fényszennyezése szinte minden tudományos tevékenységet megakadályoz.

A Polaris Csillagvizsgáló épülete első ránézésre egy volt SZOT-üdülőre hasonlít, és mint kiderült az elképzelésünk nem áll messze a valóságtól, a jellegtelen építmény ugyanis valaha a III. kerületi úttörőházhoz tartozott. A Magyar Csillagászati Egyesület 2000. decembere óta bérli az épületet, ahol rendszeresen tartanak bemutatókat, szakköröket és előadásokat, igaz korántsem akkora hallgatótábor előtt, mint a mostani eseményen.

Nem majális

Tekintse meg képeinket

Arra már az első pillanatban rájöttünk, hogy a honi csillagászok nem azért rendezték meg az eseményt, hogy az alkoholgyártókkal és egyéb szponzorokkal karöltve minél több pénztől szabadítsák meg a nézőközönséget. Nem volt sem sörsátor, sem kürtős kalács. A háromszáz forintos belépőért cserébe azonban voltak tudományos előadások, amelyeken többek között a marsi élet lehetőségéről és a Mars-utazásokról tudhattak meg többet azok, akiket mindez érdekelt.

Este nyolckor még csak néhány tucat ember lézengett a csillagvizsgáló észlelőteraszán, többnyire családok érkeztek. Már ekkor is jelen volt néhány amatőr csillagász, akik a távcsövük birizgálása közben a felhős eget kémlelték, abban reménykedve, hogy sötétedés után talán kitisztul az égbolt. Mi pedig azon gondolkoztunk, hogy vajon milyen különleges látnivalók jöhetnek szóba felhős idő esetén; Budapest kivilágított épületeit fogjuk megtekinteni, vagy esetleg távoli házak ablakán bekémlelve fogunk valóságsózni?

A méret a lényeg

A valóságba visszazökkenve rájöttünk, hogy egyáltalán nem értünk a csillagászati távcsövekhez, ezért megkérdeztük a leghosszabb és legvastagabb eszköz mellett álló férfit, hogy az övé mire képes. A szakértőnek látszó ember azt állította, hogy ő nem csillagász, csak a lányát kísérte el, ennek ellenére igen profin elmagyarázta, hogy a távcsövének 20 centiméteres tükre van, a felbontása pedig 0,6 ívmásodperc. Mindez annyit jelent, hogy a Marsról most körülbelül 40x40 pixeles képet lehet készíteni vele.

A férfi azt is elárulta, hogy hosszú távcső a bolygók, a rövidebb pedig a mély ég figyelésére alkalmasabb, illetve a lencsés távcsövek valószínűleg jobban teljesítenek bolygózás közben. Az ő távcsöve tükrös volt, ezért alaposan faképnél hagytuk és kerestünk egy bolygózásra használható távcsövet, hiszen most a Mars lesz a középpontban. Egy keskenyebb átmérőjű lencsés távcső mellett álldogáló sráctól csak annyit sikerült megtudnunk, hogy a tükrös távcső közepén van egy segédtükör, ami homályosabbá teszi a képet, a lencsés távcsőben azonban nincs ilyen akadályozó tényező. Mi tökéletesen elégedettek voltunk ezzel a magyarázattal, mert semmiképpen nem akartunk bonyolult mechanikai és optikai részletekkel foglalkozni.

Riftesedés, halál

Sötétedés után elkezdődtek az előadások, a Mars azonban továbbra is a felhők mögött maradt, és egyáltalán nem tűnt úgy, hogy hamarosan látszani fog. A Mars felszínéről és a kőzetlemezeiről szóló előadás váratlanul megszakadt, ugyanis kiderült, hogy körülbelül 800 ember van az észlelőteraszon, és többen nem férnek el, pedig az érdeklődők ekkor már százával érkeztek. A szervezők kitalálták, hogy a későn érkezők számára levisznek egy tucat távcsövet a focipályára, ahonnan bárki nézegetheti a csillagokat, kivéve persze a rejtőzködő Marsot.

Klikk a képre!

Az előadó ekkor riftesedésre szólította föl a tömeget, majd kijelentette: "Megindul a lemeztektonika, azután meghalunk."

Kezdtük azt hinni, hogy egy titkos Mars-szekta gyűlésén vagyunk, és guru éppen most utasította arra a híveit, hogy végezzenek önmagukkal és a többiekkel. Szerencsére pillanatok alatt kiderült, hogy senkinek sem kell meghalnia, csak az embertömeg várható mozgását hasonlította a Mars kőzetrétegeinek elmozdulásához.

Tömeg, sárga foltok

Este tíz óra körül megélénkült a forgalom a környéken, a máskor valószínűleg teljesen kihalt Laborcz utca tömve volt autókkal és emberekkel, még a szomszédos utcákban is találtunk olyan csoportokat, amelyek mind a csillagvizsgáló felé tartottak. Az egyik szervező becslése szerint körülbelül kétezer ember lehetett az eseményen. A nézőközönség egyébként a napszaknak megfelelően lassan lecserélődött, és a családok helyét átvették a dobozos sört kortyolgató fiatalok, akik hozzánk hasonlóan a közeli benzinkútnál vásárolhatták meg a kényelmes csillagnézéshez szükséges kellékeket.

Bár a Mars tizenegy óra után néha látható volt, az amatőrtávcsöves megfigyelés nem volt igazán nagy élmény. Egyrészt hosszú sorok álltak a távcsöveknél, és a folyamatosan eltűnő majd előbukkanó bolygót csak néhány másodpercre láthattuk. A csillagvizsgáló főtávcsöve előtt kilométeres sor állt, és hajnali kettőkor már nem akartunk beállni a végére, ezért inkább hazakullogtunk. Még szerencse, hogy a Polarisban hetente háromszor, kedden, csütörtökön és szombaton is fogadnak látogatókat, a Mars pedig még hetekig a Föld közelében marad. Még az is lehet, hogy az ég is kiderül.