További Űrkutatás cikkek
Nagy tömegű vörös óriáscsillagok is szerepet játszhattak a korai világegyetem poranyagának létrehozásában, írja a Magyar Csillagászati Egyesület híroldala.
A galaxisok, a csillagok és a bolygók keletkezésénél is fontos szerepe van a csillagközi térben lévő pornak. A galaxisokban található poranyag jórészt a csillagok életéhez köthető, kozmikus körfolyamat eredményeként áll elő. A csillagok és bolygók keletkezésében jelentős mennyiségű por vesz részt, de a por kialakulása főként a csillagok különféle végállapotaihoz köthető.
A Naphoz hasonló, vagy annál néhányszor nagyobb tömegű csillagok életük késői szakaszában válnak fontos porforrássá. Az úgynevezett aszimptotikus óriás állapotban a csillagok magjában már nincs hidrogén és hélium, ilyenkor a szénből és oxigénből álló központjukat rétegesen övező hélium- és hidrogénhéjakban termelik az energiát. Méretük ekkorra akár két nagyságrenddel is megnő a fősorozati állapothoz képest, amikor még a magjukban égetik a hidrogént. Vörös óriáscsillagokká válnak, de eközben a tömegük és a gravitációs vonzóerejük nem nő, így a hatalmassá duzzadt légkör külső rétegeiből folyamatosan áramlik ki az anyag. Végül a csillaglégkör nagy része ledobódik (ezekből alakulnak ki a planetáris ködök), míg a csillagmag inaktív fehér törpecsillagként végzi. A Napnál kicsit nagyobb tömegű csillagok aszimptotikus óriás fázisában a konvekciós folyamatok olyan erősekké válnak, hogy idővel a mélyebb rétegekből nagy mennyiségű szén jut a felszínre, majd a kiáramló anyagba is, és így szénben gazdag por képződik. Ezen csillagokat a színképükben megjelenő, erős szénvonalak miatt széncsillagoknak is nevezik.
A folyamatosnak nevezhető porképződés mellett időszakos események, így például a nagyon nagy tömegű (>8 naptömeg) csillagok halálát jelentő szupernóva-robbanások során is keletkezhet por. Hogy a porszemcsék mekkora hányada vészeli át a hatalmas csillagrobbanások során létrejövő nagyenergiájú sugárzás hatásait, illetve hogy a detektált pormennyiség valóban a robbanás hatására kondenzálódik, vagy még a csillag korábbi fejlődési fázisaiban zajló tömegvesztési folyamatok eredménye, még szakmai viták tárgyát képezi - de a szupernóvák porképződésben, valamint az univerzum héliumnál nehezebb elemekkel való "beszennyezésében" játszott alapvető szerepe elvitathatatlan.
Az utóbbi évek megfigyelései alapján már a korai univerzumban is jelentős volt a porképződés. Ezt ugyanakkor nem tulajdoníthatjuk a már említett vörös óriáscsillagoknak, mivel a Naphoz hasonló csillagok csak évmilliárdok alatt jutnak el fejlődésük ezen szintjére. Ezért a szakemberek főként a szupernóvaként felrobbanó csillagokat (melyek néhány tízmillió év alatt leélik életüket), valamint - még újabb elméletek és megfigyelések alapján - a gigantikus fekete lyukakat rejtő aktív galaxismagokat tekintik a fiatal világegyetem "porgyárainak".
A G. Sloan (Cornell University, USA) által vezetett kutatócsoport felfedezése azonban arra utalhat, hogy a Napnál nagyobb tömegű, ugyanakkor a szupernóvává váláshoz nem elég masszív csillagok már relatíve korán bekapcsolódhattak a poranyag termelésébe. Sloan és munkatársai a Spitzer infravörös űrtávcsővel vizsgálták a közeli (mintegy 280 ezer fényévre lévő) Sculptor törpegalaxist (Tejútrendszerünk egyik kísérőgalaxisa, a Lokális Galaxiscsoport tagja). A héliumnál nehezebb elemekben rendkívül szegény galaxis nagyon hasonlít az Univerzum távoli tartományaiban, fiatal állapotukban megfigyelhető csillagvárosokhoz.
A kutatók a MAG 29 jelű széncsillag infravörös színképeinek elemzése során intenzív portermelésére utaló nyomokat találtak. Sloan és kollégái szerint a közeli, fémszegény törpegalaxis egyfajta "időgépként" szolgálhat a tudósok számára, mivel a vizsgálatok eredményei alapján következtetni lehet a fiatal Világegyetem hasonló galaxisainak tulajdonságaira is. A mostani felfedezés azt jelentheti, hogy az Ősrobbanás után néhány százmillió évvel már a néhány naptömegű vörös óriáscsillagok is részt vállalhattak a kozmikus pormennyiség létrehozásában.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
