További Űrkutatás cikkek
Idén nyáron semmisítette volna meg a NASA a Cassini-t, de a szonda olyan sok információval szolgál a Szaturnuszról és holdjairól, hogy 160 millió dollár elkülönítésével még 2010-ig életben tartják.
Két évvel meghosszabbították a Szaturnusz körül keringő Cassini amerikai űrszonda küldetését - jelentette be kedden az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA.
A szonda majd négy éve kutatja a Földtől átlagban 1,2 milliárd kilométerre lévő óriásbolygót, annak környezetét, gyűrűrendszerét és több holdját. Eddig mintegy 140 ezer fényképet küldött a földi irányítóközpontba, és számos felfedezést tett, illetve igazolt korábbi tudományos elméleteket és feltevéseket.
A szondát 1997. októberében indították útjára, majd 3,5 milliárd kilométernyi, "kerülő utakon", úgynevezett hintamanőverekkel, a bolygók mozgási energiáját kihasználva megtett kozmikus utazást követően érte el úti célját, és 2004. július elsején állt pályára a gyűrűs bolygó körül.
Ugyanezen év karácsonyán levált róla az európai gyártmányú Huygens kutatólaboratórium, amely 2005. január 14-én leszállt a Szaturnusz legnagyobb holdjára, a Titánra, a Cassini pedig folytatta keringését az óriásbolygó körül.
Eredetileg tervezett 4 éves küldetése az idén júliusban fejeződött volna be, de kiemelkedő értékű "tudományos szolgálatai" arra késztették a NASA vezetőit, hogy a kutatási költségekre újabb 160 millió dollárnyi összeget megszavazva 2010-ig meghosszabbítsák misszióját. A Cassini így további 60 fordulatot tesz meg a Szaturnusz körül, miközben többször megközelíti az óriásbolygó néhány holdját, legtöbbszöraz Enceladust és a Titánt.
Utóbbiról készül képei alapján jutott például Ralph Lorenz professzor arra a következtetésre, hogy a Titánon óriási vízóceán található a kéreg alatt. A kutatók az égitestről a Cassini szonda által 2004 és 2007 között készült radarképeket és a Titán forgását megfigyelve jutottak erre a felfedezésre, tanulmányukat a Science című tudományos szakfolyóiratban publikálták.
A tudósok figyelmét felkeltette, hogy a Titán néhány dűnéje, csatornája és más geológiai képződménye lassan elvándorol korábbi helyéről, amikor a hold forgása valamilyen anomália következtében gyorsul. Számítógépes modellekkel megállapították, hogy valószínűleg az égitest heves szelei tolják arrébb ezeket a képződményeket, ami viszont csak akkor lehetséges, ha a holdkéreg nem szilárd alapon nyugszik, hanem egy óriási, folyékony óceán található alatta. Lorenz szerint ha valóban létezik ez az óceán, nagyjából 100 kilométer mélyen található, és leginkább vízből áll.
A tudományosan megalapozott feltételezést további vizsgálatokkal kell alátámasztani. Ha más mérések is igazolják az óceán létezését, még valószínűbb lesz, amit sok szakember sejt: kisebb szerves organizmusok élhetnek az égitesten. Az óceán jelenléte egyébként segítene megmagyarázni azt is, hogy miért nem fogy el a metán a hold légkörében.
Márciusban meg az jelentett nagy hírt, hogy a Cassini mintegy 190 kilométeres magasságban átrepült a Enceladus gejzírfelhőin, előtte 48 kilométerre közelítette meg az égitest felszínét. Idén még három megközelítés várható, amelyek során tüzetesen szeretnék vizsgálni a hold felszíni repedéseiből kiszökő vízmolekulák alkotta rejtélyes képződményeket. Ezeket a Cassini 2005-ben fedezte fel, s ezért az Enceladus felkerült a földönkívüli élettel kecsegtető égitestek listájára.
A Cassini közel óránként 52 ezer kilométeres sebességgel közelítette meg a holdat, miközben képeket készített róla, többek közt az Enceladus olyan északi vidékeiről, amelyek korábban nem voltak láthatók nagy felbontásban.
A legnagyobb várakozás a fedélzeti részecskedetektor méréseit övezte. Ezek alapján pontosan meg tudják majd állapítani, mi az összetételük, milyen a sűrűségük és a sebességük a több száz kilométer magasra nyúló gejzírfelhőknek. Arra is kíváncsiak a szakemberek, hogy a gejzírfelhők tartalmaznak-e ammóniát, mert ha igen, akkor - mivel az ammónia folyékony formában tartja a vizet - lehetséges, hogy a hold mélyében folyékony víz rejlik.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
