Francia csillagászok szerint a Hold több milliárd évvel ezelőtt azt az oldalát mutathatta felénk, amit ma nem láthatunk. Egy óriási meteor billenthette át az égitestet.
Ismert tény, hogy a Hold mindig ugyanazt az arcát mutatja felénk – ennek oka az, hogy az égitest forgási ideje megegyezik a Föld körüli keringési idejével. A hold túlsó oldaláról nem nagyon volt fogalmunk, amíg az ötvenes évek végén el nem indultak az első Hold-szondák. Valaha pedig éppen ez az oldal fordulhatott a Föld felé – írja a New Scientist.
A Párizsi Földfizikai Intézet munkatársai, Mark Wieczorek és Matthieu Le Feuvre a Hold 46 kráterének korát elhelyezkedését tanulmányozta, és érdekes eredményre jutottak. Azt korábbi számítógépes szimulációk alapján eddig is tudtuk, hogy a Hold általunk látott oldalának nyugati felén nagyjából 30 százalékkal több kráter lehet, mint a keleti részen, mert a nyugati terület mindig a keringés irányába néz, így több meteortalálat érheti – éppen úgy, mint ahogy egy mozgó autó első szélvédőjét is több vízcsepp éri esőben, mint a hátsót.
A Hold napos és árnyékos fele (képek: NASA)
A francia kutatók azonban arra döbbentek rá, hogy míg a fiatalabb kráterek közül valóban több található a nyugati oldalon, az idősebb kráterek többsége a keleti területen helyezkedik el. Ez azt sugallja, hogy valaha éppen a keleti rész volt kitéve jobban a meteoroknak, vagyis éppen a másik oldal nézett felénk.
Wieczorek és Le Feuvre szerint a Holdat egy nagyobb meteorbecsapódás fordíthatta át: elképzelésük szerint az égitest egy óriási aszteroidával ütközött, ettől felgyorsult a forgása, majd amikor lecsillapodott, úgy állt meg, hogy éppen a másik oldalát mutatta a Föld felé. A tudósok szerint ez több mint 3,9 milliárd évvel ezelőtt következett be. Elméletüket a Holdhoz küldött indiai és kínai űrszondák eredményei erősíthetik vagy cáfolhatják meg a közeljövőben.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
