Amerikai csillagászok felvételeket készítettek egy csillagrendszerről, amely ezidáig a legtávolabbi ismert galaxis.
"A fekete-fehér kép ugyan homályos, mégis ez az emberi szem által valaha is látott legmesszibb és legősibb időkről szóló dokumentum" - magyarázza Holland Ford, a Johns Hopkins Egyetem csillagászprofesszora. A felvételek a NASA Hubble és Spitzer-űrteleszkópjaival készültek.
Az A1689-zD1 jelű galaxist a hatalmas távolság miatt 13 milliárd évvel ezelőtti állapotában örökítik meg a képek. Nagyjából ez az az idő, amikor a csillagrendszerek (köztük a mi Tejutunk is) keletkeztek - az univerzum 700 millió éves korában. Így jelentősen különbözik az idősebbektől.
"Sokkal kisebb. Zavarosabb. Két középponttal rendelkezik, nem pedig eggyel, és éppen hatalmas mennyiségben képződnek benne a csillagok" - mondja Ford - "éppen most alakulnak ki benne azok a nagy építőkockák, amelyek majd egy olyan galaxissá formálják jövőben, mint a miénk" .
Ahhoz, hogy végül a kutatók szeme elé tárulhasson a látvány, kellett némi szerencse és a kozmosz segítsége is. A hozzánk közelebb fekvő csillagrendszerek a földi teleszkópok egyfajta természetes "zoomjaként" viselkednek. Az erős gravitációs mező elhajlítja a fényt e galaxiscsoportok felé, így közvetlenül mögöttük nagyított kép jelenik meg. Az A1689-zD1 esetében ez a valós fényénél tízszer erősebb fényt jelent. Ez a jelenség más - valamivel közelebbi - objektumoknál pedig akár százszoros élességet is jelenthet. Feltétel, hogy az ilyen természetes "lencsesorozat" pontosan a vizsgálandó tárgy elé kerüljön.
Amikor nagyobb teljesítményű távcsövek állnak rendelkezésünkre - beleértve a 2013-ban üzembe állítandó új űrteleszkópot is - a most megtalált fiatal csillagrendszert kiválóan megfigyelhetjük általuk.