Megtalálták a Naprendszer legöregebb kisbolygóit

A Naprendszer kialakulásakor itt található ősköd alacsonyabb hőmérsékletű régióiban nemcsak a kezdeti csillagközi gázköd volt jelen, hanem a poranyag is, illetve a kialakulási folyamatok során feldúsult kalcium és alumínium. E két elem a szenes kondrit meteoritokban kb. 1 cm-es zárványokban elkülönülve jól megfigyelhető. Ezeket Ca-Al-gazdag inklúziónak nevezik (angol betűszóval CAI), és jellegzetes ásványokat tartalmaznak: anortitot, perovszkitet, alumínium spinellt, valamint a piroxén és olivin bizonyos típusát. A kalcium-alumínium zárványok magas hőmérsékleten keletkeztek az ősi Naprendszerben és a bennük lévő ásványok a legrégebben kikristályosodott anyagformák bolygórendszerünkben.

Az ólomra alapozott radioaktív bomlási kormeghatározás szerint a CAI-k 4567, a mangán-króm és magnézium-alumínium kormeghatározás szerint pedig 4571 milló évesek. Ezek a zárványok túlélik a magas hőmérséklettel járó folyamatokat, mint például kisbolygók ütközését, vagy közeli szupernóva-robbanások hatását is. Sőt, a CAI-k az ősköd szupernóva-eredetű 26-os alumínium izotóppal való feldúsulása előtt több millió évvel már jelen voltak. A kutatók régóta keresték azokat a kis égitesteket, amelyekben ki lehetne mutatni az ilyen, az idők során legkevésbé átalakult zárványoknak a nyomát, mert a kis égitestek anyaga egyben a legősibb korszakok hírnöke, sokkal eredetibb állapotban, mint a Földre zuhanó meteoritok CAI zárványai.

Sunshine és munkatársai a NASA 3 méteres Infravörös Teleszkópjának (IRTF) közepes felbontású spektrográfjával és képalkotó műszerével több főövbeli kisbolygónak a színképét is megvizsgálták a látható és infravörös tartományban. A CAI zárványokban levő és vasoxidot tartalmazó alumínium spinellnek erős elnyelési sávja van 2 mikronnál, amely így kiváló nyomjelzője ezeknek a keresett zárványoknak. A kisbolygók színképe összehasonlítható volt a földi szenes kondrit meteoritok CV3 típusának laboratóriumi színképével is. Utóbbi meteoritok nevezetes képviselője az 1969. február 8-án a mexikói Pueblito de Allende nevű falu mellett lehullott kődarab. A megvizsgált kisbolygók színképe alapján három mutatkozott spinellben gazdag összetételűnek: a 234 Barbara mező-aszteroida, a 387 Aquitania, valamint a 980 Anacostia. A három kisbolygó anyaga a színképek alapján a legkevésbé átalakult CAI-k forrása, és a fentiekben vázolt kép alapján ezek a kisbolygók a ma ismert legősibb kis égitestek a Naprendszerben.

A kisbolygók kutatása ma még földi távcsövekkel és űrszondákkal történik. Az egyes kisbolygók mellett elrepült szondák megfigyelték a Gaspra, Ida, Braille, Mathilde és Annefrank kisbolygók felszínét; az Eros körül hosszú időn át keringett, majd a felszínre is leszállt a NEAR-Shoemaker; az Itokawa felszínéből anyagmintát vett a Hayabusa, legutóbb pedig tavaly indult útnak a Vestát és a Cerest közelről vizsgáló Dawn űrszonda. Lehetséges, hogy egyszer majd emberek is végeznek kutatásokat a kisbolygók felszínén.

A Naprendszer őstörténetének megismerése szempontjából különösen fontos lenne a Sunshine és munkatársai által most azonosított idős kisbolygók helyszíni vizsgálata robotokkal, később pedig emberes űrexpedíciók keretében is.