Kronberg és kutatócsoportja a világ legnagyobb teleszkópját, a Puerto Rico-ban lévő Arecibo teleszkópot használta, összekapcsolva a Dominion asztrofizikai obszervatóriummal. A tudósok összesen hét rádióteleszkóppal vizsgálták a világűrből érkező diffúz sugárzást. A galaxisok közti teret ugyanis még a csillagközi anyagnál is sokkal ritkább anyag tölti ki. Csekély sűrűsége ellenére összes tömege meghaladhatja a galaxisok fénylő anyagának tömegét. A tudósok azt akarták vizsgálni, hogy a galaxisok közötti térben léteznek-e hatalmas mágneses mezők, amelyek a részecskéket igen nagy sebességűre gyorsítják fel.
Az ilyen mágneses mezőket a szinkronsugárzás jelzi, vagyis azoknak az elektronoknak a sugárzása, amelyeket intergalaktikus mágneses mezők vesznek körül. A csillagászok e sugárzás rádiójeleit próbálták befogni a teleszkópokkal. A vizsgálat során fedezték fel a hatalmas, mágneses plazmafelhőt, amely 600 millió fényévnyi átmérőjével nagyobb, mint a legtöbb ismert kozmikus struktúra.
A felfedezés számos kérdést vet föl az asztronómia számára, mindenekelőtt azt, hogy milyen mechanizmus révén keletkezik egy ilyen óriási objektum. A kutatók elképzelése szerint a galaxisok központjában lévő fekete lyukak gravitációs energiájukat egy eddig még ismeretlen folyamat során igen gyors részecskékké alakítják át, és eközben keletkeznek a mágneses mezők is. Lehetséges, hogy az a mechanizmus a felelős az energiában elképesztően gazdag kozmikus sugárzásért is.
A felfedezésről a wissenschaft.de német tudományos portál számolt be, hivatkozva az Astrophysical Journal-ban megjelent közleményre.