Roswell: a Szürkék evangéliuma

1947 júliusának első hetében az egyesült államokbeli Új-Mexikóban, Roswell városka külterületén lezuhant valami. A maradványokat a területet művelő farmer találta meg, majd jelentette a fennforgást a seriffnek, az meg a Roswell mellett működő légibázisnak, a RAAF-nek. Akkoriban, két évvel a világháború után nem volt épp példa nélküli, ha a katonai repterek környékén furcsa repülőgépek és rakéták tűnnek fel.

Roswell nem az első ufóészlelés, még a huszadik században sem. Szórványos jelentések voltak már a háború alatt is, majd utána egyre több, zavarbaejtően sokféle beszámoló látott napvilágot. A járművek megjelenése, de főleg az állítólagos látogatók külseje rendkívül változatos volt: előfordultak kicsi, óriási, szőrös, fémes, és mindenféle színű idegenek; voltak köztük agresszív szándékúak és jóságos, a környezetvédelemről meg világbékéről papoló modern Jézuskák. Az amerikai ponyva- és képregény-irodalom felkapta az idegen invázió gondolatát, a sikeres szerzők közt olyan száz százalékosan rokkant elmék is akadtak, mint Richard Sharpe Shaver. Ő nem viccelt, hanem komolyan állította, hogy föld alatt lakó démonok törnek az életére, akiket deróknak hívott. Az ufókérdés kedvelt társasági téma volt, sokkal inkább, mint manapság.

Nem ufó, lufi

Hivatalosan azonban 1947 július 8-ig semmilyen hatóság nem erősítette meg a földönkívüliek létét. Ekkor adta ki a RAAF parancsnoksága a sajtóközleményt, amelyben nem mást állított, mint hogy repülő csészealj, tehát földönkívüli űrhajó roncsait találták meg. Még aznap helyreigazították magukat: nincs csészealj, valójában egy meteorológiai léggömb maradványait találták meg, sorry.

A roswelli esetet sokáig nem bolygatták, 1978-ban azonban Jesse Marcel őrnagy, aki jelen volt a roncsok begyűjtésénél, interjút adott Stanton T. Friedman ufókutatónak. Marcel azt állította, Roswellben valóban idegen jármű zuhant le, a ballonról szóló jelentés pedig a kormány hazugsága volt. A tiszt közölte, a baleset után az összegyűjtött roncsokat kicserélték, és a sajtónak egy valódi ballont mutattak be. Az elfeledett incidens visszatért a lapokba, és minden idők leghíresebb ufóesetévé lett.

Hüllőelnök

Tanúk kerültek elő, akik váltig állították, hogy nincs az a pilóta, aki összekeverne egy meteorológiai léggömböt akármi mással. Mások a roncsok mellett talált emberszabású holttestekről számoltak be. A nyolcvanas években könyvek tucatjai jelentek meg, ezek többsége az ufóhívők szája íze szerint szőtte tovább a legendát. Civil szervezetek követelték a titkos akták megnyitását, filmek készültek, és egyre vadabb összeesküvés-elméletek terjedtek el. Philip J. Corso alezredes A roswelli titok című könyvében azt állítja, ő maga őrizte a RAAF raktárában a csészealj maradványait és az idegenek holttesteit, és hogy a huszadik század második felének technológiai újításai - mikrohullám, nyomtatott áramkör, lézer, hologram - mind-mind a földönkívüli kincsek lemásolásából ered. Az igazán merész elképzelések szerint az Egyesült Államok kormánya (esetleg más kormányok is) hivatalos és alárendelt kapcsolatban áll egy vagy több idegen fajjal, bolygónk gyakorlatilag megszállás alatt áll. Sőt vannak emberek, akik abban hisznek, hogy maga George W. Bush - többek közt az angol királynővel együtt - reptoid, azaz hüllőféle idegen, legalább félig. A tanácstalanul fantáziáló szerzők némelyike eljutott odáig, hogy a kormány nem is akarja eltussolni az ufóügyet: az ufóügy maga az eltussolás. Mert van valami még borzasztóbb.

1994-ben aztán a légierő engedett a kétkedőknek, és beismerte: valóban hazudtak, meteorológiai léggömbről szó sem volt. Majd 1997-ben közölték, hogy igen, voltak ott testek is.