Roswell: a Szürkék evangéliuma

Az új hivatalos magyarázat szerint Roswellben egy speciális, és akkor szigorúan titkos amerikai repülőeszköz zuhant le, amelyet Mogulnak neveztek. Ez egy nagyméretű, különleges műszereket hordozó, nagy magasságba emelkedő ballon volt, feladata pedig az, hogy a szovjet nukleáris tevékenységre utaló jeleket keressen a sztratoszférában. A roswelli tiszteket nem avatták be, ezért azonosították repülő csészealjként a maradványokat - állítja a jelentés. A helyszínen talált emberszabású testek pedig valamelyik másik projektben elvesztett kísérleti bábuk voltak, az autók NCAP-töréstesztjéhez használtakhoz hasonlóak. A légierő ennek a dokumentumnak azt a címet adta, hogy "A Roswell-jelentés: ügy lezárva", vagyis többet ezzel nem szeretnének foglalkozni.

Az ötven év hallgatás, és a többi, gyakran Roswellnél jobban dokumentált ufóészlelés azonban már beágyazódott a folklórba. A megrögzött hívők természetesen nem fogadták el a magyarázatot. Az ufómítosz roppant gazdag, szerteágazó kulturális jelenség, amely némelyeknél vallásként működik. Sokan saját gyógyulásukat vagy a Föld megmentését várják a nálunk fejlettebb, vagyis bölcsebb, nagy hatalmú civilizációtól. Az ufók utasai az isteni gondviselés helyét vették át, és gondviselve lenni, az jó érzés. Ebben a vallásban Roswell olyan szerepet játszik, mint a keresztényeknél Krisztus megfeszítése. Nem vitatéma.

A legenda építgetésében játékos kedvű csínytevők is részt vettek. A hamis fotókhoz képest minőségi ugrást jelentett az 1995-ben megjelent film, amely egy részben, de nem egészen a hagyományos "szürkékre" hasonlító idegen lény boncolását mutatja be. A felvételt készítő Ray Santilli tizenegy évvel később bevallotta ugyan, hogy a film hamis, de hagyott egérutat a hívőknek: a boncolás úgymond rekonstrukciója egy valódi, de elveszett szalagnak.

Hibbantak és hazugok

Az egészségesen szkeptikus civil, ha az ufók iránt kezd érdeklődni - és mi sem természetesebb, mint hogy érdekelje az embert, repkednek-e körülötte idegen lények - ma elkerülhetetlenül a roswelli kánonnal találja szemben magát. Az idegenek lencse alakú űrhajóval érkeznek a Naprendszeren kívülről - általában a Zeta Reticuliról -, fejük és szemük nagy, termetük apró, színük szürke. A huszadik században és előtte feljegyzett más típusú anomáliák eltűntek a köztudatból, ma már a Szűzanyát se hinnék el, ha nem csészealjon jönne. A Roswellből szárba szökkenő ufológia mágnesként vonzza a különféle bolondokat. A kívülálló tehát választhat a monomániás hibbantak és az amerikai kormány - a Pentagon és a CIA - világmagyarázatai közül.

Jelenleg az ufótéma elült, lecsengett, téli álmát alussza. Ma százmilliók mászkálnak fényképezőgéppel, kamerával a nyakukban, a huszadik században még nyüzsgő látogatók hamar lencsevégen találnák magukat. De úgy tűnik, megneszelték a veszélyt, és óvatosabbá váltak. Néhány fiatal kutató most azt szorgalmazza, hogy - John Keel és Jacques Vallée óvatosabb, alternatív elméleteihez visszanyúlva - félre kellene tenni a Roswellben megcsontosodott legendáriumot, és újragondolni az egész problémakört onnan, hogy egyes emberek időnként furcsa dolgokról számolnak be. Hátha nem is az űrből jönnek, hanem mondjuk az agyunkból. Vagy itt élnek velünk, és ügyesen elbújtak. Csakhogy ez egyelőre senkinek sem érdeke. A szürkék mondaköre kényelmesen betagozódott az üzleti és popkulturális életbe.

Roswell városa például jól járt az idegenforgalommal. A turisták még mindig vevők az ufós kulcstartókra és az idegenburgerre, az incidens évfordulójára pedig nagyszabású fesztivált rendeztek. Legalább ötvenezer látogatót várnak, ami kitűnő eredmény egy sivatagi porfészektől. Ha az emberiségről nem is, erről az új-mexikói kisvárosról példásan gondoskodtak az ufók, akár léteznek, akár nem.