Az északi fénynek (Aurora Borealis) is nevezett jelenséget főként Földünk pólusainak környékén lehet megfigyelni, de nagyon ritkán akár Magyarországról is látható. Az Antarktisz felett van déli fény, Aurora Australis is, sőt csillagászok megfigyelték már a jelenséget a Naprendszer más bolygói, és nagyobb holdak felett is.
A Themis műholdak mérése megmutatták, hogy a sarki fény a napszél által szállított, nagy energiájú, töltéssel rendelkező részecskékkel van összefüggésben. Ezeket a részecskéket a Föld mágneses mezeje általában eltéríti, de a mágnesen pólusok közelében bejuthatnak a légkörbe. Itt, jellemzően 100 km magasságban ütköznek a légkör részecskéivel, ionizálják azokat, és geomágneses vihart hoznak létre. A légkör molekulái a napszéltől kapott plusz energiájuktól elektromágneses sugárzással szabadulnak meg és térnek vissza eredeti állapotukba - ennek a látható fény tartományába eső részét látjuk mi az égbolton. Az oxigén zöld és vörös, míg a nitrogén kékes-lilás színű fényt bocsát ki, de a jelenség az ultraibolya tartományban is erős.
A műholdak Alaszka és Kanada felett figyelték meg az északi fényt, és az azt okozó kétórás mágneses vihart. A vihar egyetlen perc alatt 400 mérföldet tett meg az égbolton, ami óránként több mint 38 ezer kilométeres sebességet jelent. Az adatokat elemző tudósok szerint a vihar energiája a Richter-skálán 5,5-ös erejű földrengésnek felelt meg.