További Űrkutatás cikkek
A NASA-nál egyedül a takarítók és a büfések nem tehettek a Challenger űrsikló legénységének haláláról - írja Mike Mullen űrhajós legújabb könyvében, amelyből kiderül, miért hallgat mindenki az amerikai űrügynökségnél az űrsiklók súlyos biztonsági hiányosságairól.
Mike Mullane 1978-ban végzett űrhajós szakon. Benne volt a csapatban, amely a NASA űrrepülőjén először utazhatott az űrbe. Három küldetésben 356 órát repült a Discovery és az Atlantis fedélzetén.
Mullane januárban megjelent Riding Rockets (kb.: Rakétalovasok) című könyvében erőteljes képet fest az amerikai űrügynökségben uralkodó mentalitásról és az abból következő látványos szerencsétlenségekről.
Repülő koporsó
"A legveszélyesebb űrhajó, amin valaha ember repült - mondja Mullane az űrsiklókról - Ezt csak azért mondom, mert nincs saját meghajtású menekülő egység benne. Az űrsiklón vészhelyzetben körülbelül ugyanazt teheted, mint a második világháború egy B-17-es bombázón."
A 60 esztendős Mullane, aki 1990-ben vonult nyugállományba a NASA-tól, úgy véli, hogy egy önjáró mentőkapszula megmenthette volna a Challenger hétfős legénységét.
A Challenger 1986. január 28-án robbant fel fellövése során, másodpercekkel az indulás után.
A mentőkabin ugyanakkor nem menthette volna meg a 2003. február 1-én visszatérés közben széthulló Columbia legénységét. A két tragédia összesen 14 űrhajós életét követelte.
"A Challenger igazi tragédiája, hogy semmit sem tanultunk. A Columbiával megismétlődött, ami a Challengerrel történt, tudták, hogy tervezési hibák vannak."
Mindenki űrhajós akar lenni
Öveket bekötni
Mullane könyvéből kiderül, hogy a hibák elharapózását a kényszeres versengés okozta: az űrhajósok legfontosabb célja, hogy az űrbe mehessenek, ha a NASA mosógépbe zárva lőné fel őket, akkor sem emelnék fel a szavukat, nehogy az űrügynökség bürokráciája a "bukottak" dobozba pöccintse kartotékjukat.
"Túléltem, mi túléltük. Befogtam a szám, és tűrtem" - emlékezik Mullen a Challenger katasztrófája utáni időszakra.
"Haragudtunk a vezetésre, undorodtunk tőlük. A kritikánkban még az űrrepülés iránti tébolyult vágyat is elnyomtuk. A takarítók és a büfések kivételével mindenki felelős volt a Challenger legénységének haláláért."
Az űrsikló űrhajósának vérlázító történeteit ígérő könyvében Mullen önostorozó módon az asztronautává válás minden megalázó mozzanatát leírja a végbéltükrözéstől az űrbéli vécézéshez mellékelt hibás konstrukciójú eszközökig.
Oldszkul űrrakéta visszatér
Az űrsiklók végül soha nem feleltek meg a róluk előzetesen kiállított bizonyítványnak, amely szerint az űrrepülés megbízható igáslovai lennének.
Mullen elismeri, hogy a nehéz rakományok pályára állítására alkalmas űrrepülők segítségével válhattak valóra különböző csodálatra méltó technikai eredményeket, mint a Hubble űrteleszkóp vagy a nemzetközi űrállomás.
A Columbia tragédiája nyomán felszínre került biztonsági hiányosságok (a gép borításán sérüléseket ejtő, kipotyogó tömítőhabok) miatt az űrsiklók nem repülhettek.
Az eltelt két év során mindössze egy búfelejtő repülést hajtottak végre űrrepülővel a kétfős minimállegénységgel vegetáló nemzetközi űrállomáshoz. A következő űrsiklós küldetés indulását májusra tűzték ki.
A megmaradt három űrrepülőt várhatóan 2010-ben vonják ki a "hadrendből", helyüket várhatóan az Apollós időkre emlékeztető rakéta hegyére tűzött űrhajók veszik át, amelyekre talán mentőkapszulát is terveznek.
Mullen közölte továbbá, ha lehetne, gondolkodás nélkül indulna az űrbe, akár ma is.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
