A módszer azon alapul, hogy egy óriási tömegű galaxishalmaz sötét anyagból álló "glóriája" eltorzítja a halmaz mögött látszó, még távolabbi háttérgalaxisok képét. A galaxisképek torzultságából így információt nyerhetünk a lencsézésért felelős gravitáló tömeg mennyiségéről és térbeli eloszlásáról - írja a hírek.csillagászat.hu.
A Hubble űrtávcső ACS (Advanced Camera for Surveys) műszere kiválóan alkalmas ilyen jellegű vizsgálatokra. A Meghan Gray (University of Nottingham) és Catherine Heymans (University of British Columbia) által vezetett kutatócsoport az Abell 901/902 jelű extragalaktikus szuperhalmazról készített 80 nagy határfényességű felvételt az ACS kamerával. A megfigyelések elemzése során összesen 60 ezer távoli galaxis képét vizsgálták meg, amiből a szuperhalmaz sötétanyag-csomóinak eloszlását határozták meg.
Az illusztráción két kép kombinációja szerepel: a szuperhalmaz optikai felvétele a 2,2 méteres MPG/ESO teleszkóppal készült (La Silla, Chile), a bíbor színnel jelölt sötét anyag térképe a Hubble mérésein alapul. A vizsgált szuperhalmaz tőlünk 2,6 milliárd fényév távolságban található, teljes átmérője 16 millió fényév. A benne rejtőzködő sötét anyag négy hatalmas, milliószor millió naptömegnyi csomóban koncentrálódik, melyek gravitációjuk révén vonzzák a látható anyagot. Utóbbi roppant erős röntgensugárzás forrása. A halmaz magjának sűrűbb régióiban a galaxisok heves kölcsönhásban állnak egymással, az ütközések miatt alakjuk eltorzul, vagy akár egymásba is olvadhatnak, ezzel heves csillagkeletkezést elindítva a központi csillagvárosokban.
A mostani vizsgálat a Space Telescope Abell 901/902 Galaxy Evolution Survey (STAGES) projekt keretében történt, melynek célja a szuperhalmaz sötétanyag-térképének elkészítésén túl a galaxis-kölcsönhatások, illetve a sűrű galaxishalmazokban lejátszódó folyamatok pontosabb megértése.