További Űrkutatás cikkek
Csak néhány olyan szupernóva-maradvány ismert, amelyeket a történelmi jelzővel illethetünk, azaz az őket létrehozó robbanás a modern csillagászati megfigyelések kezdete előtt történt, és maga a robbanás ténye is többé-kevésbé dokumentált - írja a hírek.csillagászat.hu portál.
Az egyik legismertebb ilyen objektum a Rák-köd, melyet kínai krónikák szerint egy 1054-ben bekövetkezett robbanás hozott létre. 1572. november 11-én a híres dán csillagász, Tycho Brahe fedezett fel egy új csillagot a Cassiopeia csillagképben, de eléggé ismert a Cassiopeia A jelű szupernóva-maradvány is, melynek szülőcsillaga a feltételezések szerint valamikor 1671 körül robbanhatott, bár érdekes módon erről nem maradt fenn semmilyen feljegyzés.
Nagyon sokáig ezt a maradványt tartották a legfiatalabbnak a Tejútrendszerben, néhány héttel ezelőtt azonban a második helyre szorult a G1.9+0.3 jelű, körülbelül 140 éves szupernóva-maradvány mögött. A Tycho-féle szupernóva fényessége meghaladta a Vénuszét, két héten keresztül a nappali égbolton is látható volt, majd fokozatos halványodás után 1574 márciusában, 16 hónappal a felfedezése után tűnt el végleg az észlelők szeme elől.
A kérdés megválaszolásához, hogy milyen típusú szupernóva-robbanásokat észleltek a régi korok csillagászai, eddig csak a maradványok tanulmányozása nyújthatott némi támaszt. A folyamat közben az űrbe szétszórt por a robbanás direkt fényének nagy részét elnyeli, majd felmelegedve azt nagyobb hullámhosszon kisugározza. Így információ vész el: a detektált infravörös sugárzás már nem tartalmazza a szupernóva-robbanás eredeti fényének nyomát. Az ideális az lenne, ha a csillagközi tér porfelhőiről visszavert direkt fényt is lehetne detektálni. Ezt a visszfényt más galaxisok szupernóváinál több esetben detektálták már, de a Tejútrendszerünkben még soha nem sikerült.
A Chandra röntgenműhold felvétele a Cassiopeia A szupernóva-maradványról. A kék szín a robbanás lökéshulláma által gyorsított elektronok héját, míg a vörös és zöld a felrobbant csillagról ledobott és több millió fokosra hevült anyagot jelzi.
Az Armin Rest (Harvard egyetem) által vezetett kutatócsoport a Mauna Keán található Subaru teleszkóppal és más földi távcsövekkel mind a Tycho-féle maradvány, mind a Cassiopeia A esetében észlelte a robbanás visszfényét, amit a jelenségtől nem túl távoli csillagközi porfelhők szórtak vissza a Föld irányába. Az annak idején Tycho Brahe szemébe jutó, illetve a porrészecskékről visszavert fotonok úthossza annyival különbözik, hogy a visszfény sugárzása 436 évvel az eredeti robbanás feltűnése után érjen detektorainkba. Rest szerint az egyedülálló felfedezés jelentősége abban rejlik, hogy a robbanás eredeti, visszavert fényének segítségével egyszerre tanulmányozható a szupernóva-robbanás folyamata és a maradvány is, amire eddig csak külön-külön volt lehetőség.
A Tycho Brahe által 1572-ben felfedezett szupernóva maradványa a Chandra röntgenműhold felvételén.
A Subaru teleszkóppal készült színképek arra is választ adhatnak, hogy miért nem észlelték a Cassiopeia A maradványt létrehozó robbanást a XVII. század utolsó harmadának távcsövekkel felszerelt megfigyelői. A spektrumok hidrogén és hélium nyomát jelzik, ami arra utal, hogy a Cassiopeia A egy IIb típusú, viszonylag ritka szupernóva-robbanás eredménye: egy hatalmas vörös szuperóriás magja roskadt össze. Ezen típusú szupernóvák gyorsan halványodnak, néhány felhős éjszaka is elég lehetett ahhoz, hogy a Cassiopeia A felrobbant csillaga eltűnjön a megfigyelők távcsövei elől. A megfigyelések szerint a Tycho-féle szupernóva viszont Ia típusú volt, ahol a felfénylést egy fehér törpe termonukleáris robbanása okozta.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
