A Szaturnusz rendszerében keringő Cassini szonda szeptember 10-én alig 1600 km-es távolságból nagyfelbontású képeket készített a Iapetus holdról, írja a Magyar Csillagászati Egyesület hírportálja, a hirek.csillagaszat.hu.
A Iapetus a Szaturnusz harmadik legnagyobb holdja. Már 17. századi felfedezője, Giovanni Domenico Cassini felfigyelt rá, hogy az égitest a Szaturnusz nyugati oldalán tartózkodva sokkal fényesebbnek látszik, mint a keletin. Cassini utólag igazolt feltevése az volt, hogy a Iapetus kötött keringést végez a Szaturnusz rendszerében, és emellett egyik félgömbje jóval világosabb felszínű, mint a másik.
A Iapetus felszíne jellemzően felosztható nagyon világos és igen sötét félgömbre. A keringés során elöl haladó oldal sötét, a követő félgömb világos árnyalatú. Az égitest peremén - jobbra lent - jellegzetes kidudorodásként látható az egyenlítői hegygerinc. (kép: NASA/JPL)
A mintegy 1500 km átmérőjű Iapetus a Szaturnusz holdjainak nagy részéhez hasonlóan kráterekkel gazdagon borított, nagyjából forgási ellipszoid alakú égitest. Emellett néhány furcsa felszíni formáció is megfigyelhető rajta, amelyek közül a legérdekesebb a jellegzetes, egyenlítő mentén körbefutó hegygerinc, ami miatt dió alakú holdként is ismert.
Az egyenlítőn körbefutó hegygerinc részlete (kép: NASA/JPL)
A tíz éve útnak indított, 2004 óta a Szaturnusz rendszerében tartózkodó Cassini szonda szeptember 10-én hajtotta végre eddigi legszorosabb közelítési manőverét a Iapetus környezetében, amely során alig 1600 km-re haladt el a hold felszíne felett (ez körülbelül ötszöröse a Nemzetközi Űrállomás földfelszín feletti magasságának). A Cassini-szonda működése az eredeti tervek szerint 2008-ban érne véget, de minden valószínűség szerint további évekre meghosszabbítják a kutatásokat a Szaturnusz rendszerében.
Az eddigi legnagyobb felbontású felvétel a Iapetus kettős színeloszlású felszínéről (kép: NASA/JPL)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
