Szupernóva-robbanás fenyegeti a Földet

A robbanás előtt álló objektum a Földtől 8000 fényévre, a Nyilas csillagképben található WR 104 katalógusjelű kettős rendszer egyik tagja, egy úgynevezett Wolf-Rayet csillag. A fejlődési elméletek szerint egy nagytömegű csillag életében a rendkívül instabil WR fázis a szupernóva-robbanást közvetlenül megelőző utolsó állapot, a kataklizma a becslések szerint a következő néhány százezer év során bármikor bekövetkezhet.

A kettős rendszer másik tagja szintén nagytömegű, forró csillag. Mindkettőről jelentős mennyiségű anyag áramlik ki csillagszél formájában, ezek azonban a források közelsége miatt kölcsönhatnak egymással (a csillagszelek összeütköznek), ráadásul a pályamozgás miatt a kiáramlások spirál alakúak, s a kialakuló szerkezetet nagyon jól kirajzolja a két csillagszélkomponens ütközési frontján felforrósodó gáz és por sugárzása. A kettős tulajdonképpen nem is látható - tulajdonságaira az anyagkiáramlás dinamikája alapján lehet következtetni. A közös csillagszél-burkot Peter Tuthill (University of Sydney) fedezte fel 1999-ben.

Tuthill és munkatársai a felfedezés óta még 11 felvételt készítettek a szélkerék-ködnek is nevezett objektumról a hawaii-i Keck teleszkópok műszereivel. A felvételek kombinálásával kapták az alábbi képet a ködről, melyen jól kirajzolódik a spirális szerkezet. A montázs elkészítése előtt az egyedi képeket az orbitális mozgás aktuális fázisának megfelelően elforgatták. A mintázatról az is leolvasható, hogy a kettős tagjainak relatív pályái közel kör alakúak, ami árapály-erők hatásának tulajdonítható.

Egy ilyen távolságban bekövetkező normál szupernóva-robbanás (viszonylag lassú forgású szülőcsillag, gömbszimmetrikus lökéshullám) fantasztikus látvánnyal ajándékozná meg a földi megfigyelőket, de ezen felül különösebb hatása valószínűleg nem lenne. A WR 104 esete a kettősség és a kiáramlási korong miatt azonban kicsit más. A mai, sok elemükben még vitatott elméletek szerint ilyen esetekben a robbanás aszimmetrikus lesz, fő irányát pedig a kettős rendszer egyik jellemzője, a korongra (azaz a pályasíkra) merőleges irány szabja meg: a robbanás energiájának jelentős része, többek között nagyenergiájú gammasugárzás formájában a pályasíkra közel merőlegesen, körülbelül 12 fokos nyílásszögű kúpban hagyja el a forrást. Ilyen gammakitöréseket űreszközökről ma már szinte minden nap detektálnak, de azok jóval távolabb, más galaxisokban vannak.

A WR 104 azonban viszonylag közeli, ráadásul a Föld benne lenne a robbanás kúpjában. Ilyen közeli forrásból induló koncentrált nagyenergiájú nyaláb hatása veszélyes lehet a földi bioszférára. Újabb keletű elképzelések szerint lehetséges, hogy a földtörténet nagy kihalási eseményeinek némelyike is ilyen okokkal magyarázható.

A WR 104 robbanásának ilyen hatása szerzők szerint is főleg spekuláció, sok ugyanis a bizonytalan elem. Először is annak eldöntésére, hogy mennyire pontosan vagyunk a rendszer tengelyében, további vizsgálatok szükségesek, a mostani adatok pontossága nem elegendő. A legbizonytalanabb pont azonban a majdan bekövetkező robbanás természete: valóban úgy fog-e végbemenni, ahogyan most elképzeljük, és az energia nagy része az adott irányba fog-e koncentrálódni? Az aszimmetrikus szupernóva-robbanások és gammakitörések kapcsolatának vizsgálata nagyon aktív kutatási terület, napról napra új ötletekkel, elképzelésekkel. Valószínű tehát, hogy a WR 104-gyel kapcsolatos újabb eredményekről még azelőtt fogunk hallani, hogy a robbanás bekövetkezne.