További Űrkutatás cikkek
Az Európai Űrügynökség (ESA) Huygens nevű leszállóegysége hét évnyi, a Cassini űrszonda fedélzetén töltött utazást követően 2005. január 14-én szállt le a Szaturnusz legnagyobb holdjára, a Titánra. A két és fél órás légköri ereszkedés után a Huygens további 70 percig sugározta a felszínről az adatokat a Cassini felé. Bár a földi irányítóközpont hibájából (a keringő egység egyik antennáját nem aktiválták) a mérési adatok csaknem fele elveszett, így is számos új információval lettünk gazdagabbak.
A programban résztvevő tudósok először 2005 decemberében publikálták az előzetes eredményeket. Másfél év elteltével az adatok feldolgozása még mindig folyik, s a kutatók egyre több részletet megismernek a Naprendszer legkülönlegesebb bolygóholdjáról. A legújabb eredmények a Planetary and Space Science folyóirat különszámában jelentek meg.
Metánóceán is lehet
A Huygens mérései alapján a hold légköre a porrészecskék miatt a vártnál is átlátszatlanabb. Ereszkedéskor kb. 40 km-es magasságban a rendkívül sűrű szmogréteg ritkulni kezdett, és a Huygens elkészíthette az első felvételeket az égitest felszínéről. A képeken látványos, különleges táj tárult a szakemberek szeme elé: egy dinamikusan változó felszíné, melyen nagy valószínűséggel az előre megjósolt, folyékony metán a fő formáló erő.
Bár a különböző mérési adatok jó ideig megosztották a tudományos közvéleményt, mára ténynek tekinthető a Titanon lévő, folyékony halmazállapotú metán létezése. Sőt, a tudósokat újabban egy igen alacsony frekvenciájú, rádióhullámú sugárzás is izgalomban tartja: ha sikerül bebizonyítani, hogy a sugárzás természetes eredetű, akkor vizsgálatával betekinthetünk a hold kérge alá, és akár még egy felszín alatti metánóceán is kimutathatóvá válna.
A Huygens ereszkedés közben a Titanon uralkodó széljárásokat is tanulmányozta. Az eredményeket felhasználó legújabb modellek alapján a hold légköre egyetlen hatalmas áramlási zóna, melyben a gázanyag folyamatosan cirkulál a pólusok között. Két és fél évvel a helyszíni mérések után az adatok feldolgozása jelenleg is zajlik; várható, hogy a részletes elemzés minden eddiginél pontosabb képet fog adni a Naprendszer egyik legérdekesebb égitestjéről.