A 20 csillagászati egység sugarú pályáját 84 esztendő alatt bejáró bolygó, melynek forgástengelye majdnem a keringési síkjában fekszik, 42 évenként kerül olyan helyzetbe, hogy gyűrűrendszere a Nap irányából az éléről látszik. Ebben az időszakban a Földről nézve is kivételes lehetőség nyílik mind a gyűrűk, mind a holdak tanulmányozására. Ilyenkor könnyebb észrevenni a halvány objektumokat (holdak, gyűrűk, gyűrűrészletek), mint máskor, de jobban megfigyelhetők a holdak fedései is. A legutóbbi ilyen alkalomkor, a múlt század hatvanas éveinek közepén azonban az Uránusz gyűrűit még nem is ismerték, azokat csak 1977-ben fedezték fel. A mostani, 2007/2008-as szezon az első, amikor a gyűrűket már célzottan lehetett megfigyelni.
A kedvező megfigyelési körülményeket kihasználva az Európai Déli Obszervatórium távcsőegyüttesének Yepun teleszkópján üzemelő NAOS/CONICA műszeregyüttessel készítettek kontrasztos felvételeket. Az alkalmazott expozíciós idő 1 perc volt, mivel ennél hosszabb megvilágítások esetén a bolygó körül keringő holdak már annyira elmozdulnak, hogy csíkot húznának a képen. Az adott hullámhosszon az Uránusz légkörében nagy mennyiségben jelen lévő metánnak elnyelési sávjai vannak, így ezzel a módszerrel a bolygó fényes korongjának hatása majdnem teljes egészében eltüntethető a képekről. Ennek köszönhetően láthatóvá vált az Uránusz halvány gyűrűrendszere, illetve néhány holdja, melyek fényét a bolygó jóval erősebb sugárzása egyébként elnyomná.
Az észlelésről egy animáció is letölthető innen, melyen jól látszik a holdak mozgása a kétórás megfigyelési időtartam alatt, illetve az, hogy a földi légkör átlátszóságának változása hogyan befolyásolja a rögzített képek minőségét: jó légköri viszonyok mellett a két kicsiny hold is világosan kivehető, míg rosszabb láthatóságnál belemosódnak a háttérbe.