A Triangulum-galaxis, azaz az M33 katalógusjelű közeli csillagváros a Tejútrendszert is tartalmazó lokális csoport egyik tagja. Méretét tekintve csak a galaxiscsoport két domináns objektuma, az Andromeda-köd és a Tejútrendszer előzi meg, például átmérője mintegy fele a mi galaxisunkénak (körülbelül 55 ezer fényév). Szerkezete - hasonlóan két nagyobb szomszédjához - spirális jellegű, távolsága a Földtől nagyjából 2,9 millió fényév. A NASA 2003-ban felbocsátott Swift űrtávcsöve, melynek elsődleges feladata a gammakitörések és utófényléseik vizsgálata, a közelmúltban ultraibolya tartományban fényképezte le a közeli galaxist. S. Immler (NASA Goddard Space Flight Center) és munkatársai 13 egyedi felvételből állították össze az egész M33-at lefedő mozaikképet, amely az eddigi legrészletesebb, egy teljes galaxist lefedő, UV-tartományban készített kép.
Az ultraibolya képen jól megfigyelhetőek a spirálkarok, melyek különösen fényesek ebben a hullámhossztartományban. Ennek oka az, hogy a csillagképződés döntő mértékben a karokban zajlik, ahol a forró, fiatal csillagok, valamint az általuk felfűtött csillagközi anyagfelhők intenzív ultraibolya sugárzást bocsátanak ki. Aktív csillagkeletkezési régiókat már korábban is sikerült megfigyelni a Triangulum-galaxisban, de ez az első alkalom, hogy a teljes galaxis csillagképződési aktivitását is részletesen lehet tanulmányozni. A Swift felbontóképességét kihasználva sikerült elkülöníteni egymástól a fiatal, formálódó csillaghalmazokat, valamint a közeli csillagokat és gázfelhőket, ezáltal pedig feltárult a galaxis csillagképződésének története. Az M33 kis mérete ellenére meglepően dinamikus csillagkeletkezési mutatókkal bír: az évente születő csillagok össztömege (az úgynevezett csillagképződési ráta) jóval meghaladja a Tejútrendszerben jelenleg megfigyelt átlagértéket.