További Űrkutatás cikkek
A Vénusz felszíni részleteit elrejtő misztikus – és ezáltal a korábban élt emberek fantáziáját felcsigázó – felhőtakaró 45 és 70 km közötti magasságban hullámzik, mozgását az ott fújó 300 km/h sebességű szelek okozzák. A főként kénes savakból álló, de klórt és fluort is tartalmazó felhőzet nem éppen kedvező az élet szempontjából, de számos érdekességgel szolgál. Az Európai Űrügynökség (ESA) szondája, a Venus Express különböző hullámhosszokon vizsgálta bolygószomszédunk légköri jelenségeit: a Venus Monitoring Camera (VMC) műszere a látható fényben, a közeli infravörösben és ultraibolyában készített felvételeket. Ez utóbbi hullámhosszokon például sikerült megfigyelni a felhőtakaró legfelső rétegeiben lévő különböző aeroszolok eltérő koncentrációjából eredő érdekes formációkat.
A fenti felvétel is mutatja, hogy milyen drámai változások történnek a felhőzet szerkezetében az egyenlítőtől a pólus felé haladva. Alacsony szélességeken a mintázat szétdarabolt, foltszerű: a felhők a Nap sugárzása okozta konvekció miatt mozognak (hasonlóan a lábosban forró vízhez). A sötét felhők felett látszó világos régió frissen kialakult kénsavcseppeket jelez.
Közepes szélességeken a konvekciós mintázat átadja a helyét a felhők sávos elrendeződésének, ami arra utal, hogy ezekben a régiókban gyengül a konvekció, ahogyan a légkör egyre kevesebb napfényt nyel el. A pólus felé haladva ismét változik a felhőzet szerkezete: sűrű, majdhogynem alaktalan leplet mutat, egyfajta pólussapkát alkotva a Vénusz déli sarka felett. A kép alján látható körkörös alakzat a poláris régióban szokatlan módon megjelenő sávok egyike, ami arra utal, hogy légköri levegőtömegek spiráloznak a pólus felé, illetve körülötte.
Az új vizsgálatok jelentős mértékben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy közelebb jussunk a bolygót előlünk elrejtő sűrű felhőzet titkainak megértéséhez.