További Űrkutatás cikkek
A NASA 1977-ben engedte útjára a Voyager 1-et és a Voyager 2-t, a küldetés célja a naprendszeren kívüli objektumok és jelenségek kutatása volt. Bár az űrszondák már harminc éve úton vannak, a misszió izgalmas része még csak most kezdődik: már a Voyager 2 is átlépte azt a szaknyelven lökéshullámfrontnak (termination shock) nevezett határt, ahol a Nap által kibocsátott nagyenergiájú részecskék, vagyis a napszél az intersztelláris anyaggal kölcsönhatásba lépve hirtelen lelassul.
A Voyager 1 már 2004-ben elhagyta ezt a határt, de akkor a tudósok egyszerűen lemaradtak az eseményről, mivel a megfelelő érzékenységű földi rádióantennák éppen nem ezt a szondát figyelték, hanem más, hasonlóan fontos eszközöket, például a Cassinit. Most azonban sikerült megfigyelni, ahogy a Voyager 2 elhagyja a lökéshullámfrontot: a szonda augusztus 30-án lépte át először a Naprendszer belső határát, majd még négyszer – a lökéshullámfront helyzete a Nap tevékenységétől függően folyamatosan változik, ezért haladhatott át a Voyager 2 többször is rajta. Az öt alkalomból hármat sikerült rögzíteni, a szonda tőlünk 84 Csillagászati Egységre haladt át a lökéshullámfronton (egy CSE a Nap és a Föld közti átlagos távolság). Összehasonlításként: rendszerünk legtávolabbi, nemrég lefokozott bolygója, a Plútó 32 CSE-re van tőlünk.
Utolsóból az első
Az űrszondán egy műszer figyelte a napszél sebességét, de a határ átlépésekor nem egészen az történt, amire a tudósok számítottak. A sebességcsökkenés ugyanis nem nagyon hirtelen, hanem fokozatosan, egyenletesen zajlott le, csak egy kisebb esés jelezte a lökéshullámfront átlépését. Edward Stone, a Voyager-program egyik vezető tudósa szerint a jelenséget az okozhatta, hogy a lökéshullámfront mögött a semleges atomok kölcsönhatásba léptek a napszéllel, és olyan kozmikus sugarakat keltettek, amelyekkel apránként szívták el a napszél energiáját.
A két Voyager most egy újabb határ, a heliopauza felé halad, ahol a napszél teljesen megszűnik, és a szondák kilépnek a csillagközi űrbe. Bár a Voyager 1 szonda 20 CSE-vel előrébb jár, mint a Voyager 2, elképzelhető, hogy mégis ez utóbbi fog először kilépni a Naprendszerből. A heliopauza ugyanis nem gömb alakú, az intersztelláris mágneses mezőnek köszönhetően egy irányba megnyúlik. A Voyager 2 útja rövidebb, amit az is jelez, hogy 10 CSE-vel előbb lépte át a lökéshullámfrontot, mint a Voyager 1. A heliopauza átlépése Stone szerint 7-10 év múlva fog bekövetkezni. Útközben a Voyager 2 sok olyan információval szolgálhat az intersztelláris anyag és a napszél kölcsönhatásairól, amit a Voyager 1-től nem lehetett megtudni – ez utóbbinak ugyanis már nem működik a részecskeáramlás sebességét mérő műszere.