További Űrkutatás cikkek
A világegyetem távoli szegletében száguldozó csillagokat találtak, amelyek már a születésükkor jókora kezdőlöketet kapnak, és később még jobban felgyorsulhatnak.
A Hubble Űrteleszkóppal megvizsgálták a körülbelül 11,5 milliárd éves NGC 6397 katalógusjelű gömbhalmazt, és a képeken Harvey Richter csillagász számos viszonylag fiatal fehér törpét azonosított a halmaz szélén. Ez azért meglepő, mert ezek a csillagok a fehér törpe állapot elérése előtt az NGC 6397 legnagyobb tömegű objektumai közé tartoztak, és a csillagászok elképzelései szerint a nagy tömegű objektumoknak gömbhalmazok centrumánál lenne a helyük. A Magyar Csillagászati Egyesület híroldala szerint logikus következtetés, hogy a belőlük létrejött fehér törpéket is ott kell keresni.
Richter szerint a vizsgált objektumok a keletkezésükkor körülbelül 3-5 kilométer/másodperces sebességre tettek szert, így jutottak el a halmaz külső tartományaiba. A kutatók elképzelése szerint a hajtómechanizmus a rakétáéhoz hasonló. A fehér törpe állapot elérése előtt a csillagok hatalmas vörös óriássá válnak, és eközben kiindulási tömegük felét is elveszíthetik. Ha a ledobott anyag nagy része egy irányban távozik, máris előáll a rakétahatás: az impulzusmegmaradás miatt a csillag elindul a másik irányba, írja az MCSE híroldala.
Látóhatár szűkül
Már harminc évvel ezelőtt felmerült, hogy a fehér törpékre kialakulásukkor valamilyen gyorsító mechanizmus hat. Ezzel magyarázták, hogy miért van olyan kevés belőlük a nyílthalmazokban. Michael Fellhauer és munkatársai kiszámították, hogy a nyílthalmazok elhagyásához már egészen csekély kezdeti lendület is elég, a gömbhalmazok tömege azonban több nagyságrenddel nagyobb, mint a nyílt csillaghalmazoké, így bennük a szökési sebesség is jóval nagyobb, azaz nagyobb kezdősebesség szükséges a kijutáshoz.
Balra: Az NGC 6397 katalógusjelű gömbhalmaz földi teleszkóppal készült felvétele. Jobbra fent: 12 darab a 84 tanulmányozott fehér törpéből. Kék négyzet jelöli a fiatal, vörös kör pedig az öregebb csillagokat. A jobb alsó panel a fehér törpék kinagyított környezetét mutatja, kékkel keretezve a fiatal objektumok, vörössel pedig az öregebbek képét.
[NASA, ESA, H. Richter (University of British Columbia)]
[NASA, ESA, H. Richter (University of British Columbia)]
Richter és kollégái a gyorsításos elmélet teszteléséhez az NGC 6397 gömbhalmazt választották, mivel 8500 fényéves távolságával a Tejútrendszer körülbelül 150 ismert gömbhalmaza közül ez a hozzánk legközelebbi. A kutatók 22 darab 800 millió évesnél fiatalabb és 62 darab, 1,4 és 3,5 milliárd év közötti fehér törpét választottak ki a halmazban. A két csoportba az objektumok a színük és fényességük alapján kerültek: a fiatalabbak forróbbak, így fényesebbek és kékebbek, mint az öregebbek.
Magától minél messzebb
A gömbhalmazokban a gravitáció miatt a tagok tömeg szerint rendeződnek. A nehezebb csillagok lelassulnak és a halmaz centruma körül rendeződnek, míg a kisebb tömegűek sebességet nyerve a halmaz külső részeire vándorolnak. A Richter-csoport eredményei szerint az öregebb fehér törpékből álló minta egyedei valóban így is helyezkednek a halmazban. A fiatalabbak azonban nem követik ezt az eloszlást, mindegyik a gömbhalmaz peremvidékén található, holott szülőcsillagaik a halmaz legnagyobb tömegű tagjai voltak, ugyanakkor még nem elég öregek ahhoz, hogy a gömbhalmaz többi tagjának gravitációs hatására a természetes úton jussanak ki a halmaz szélére. Azaz léteznie kell valamilyen egyéb - talán a fentebb vázolt - gyorsító mechanizmusnak is.
Elképzelhető még esetleg az, hogy a fiatal fehér törpék egy kettős rendszerben jöttek létre, s a szükséges impulzust a másik komponenstől kapták, illetve az, hogy egy-egy nagytömegű csillag szoros megközelítése után dobódtak ki. Ezen lehetőségeket azonban Richterék számítógépes szimulációk alapján kizárhatónak tartják.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
