További Űrkutatás cikkek
A NASA Swift mesterséges holdja által a nagyenergiájú tartományban végzett felmérés szerint a viszonylag közeli aktív galaxisok kimutathatóan különböznek a több milliárd fényévre található társaiktól, írja a Magyar Csillagászati Egyesület híroldala.
A galaxisok egy része a világegyetem legnagyobb energiájú és legfényesebb objektumcsoportjába, az úgynevezett aktív galaxisok (Active Galactic Nuclei, AGN) osztályába tartozik. Az elképzelések szerint ezeknek a központjában egy nagyon nagy, a Napét sok milliószorosan vagy milliárdszorosan meghaladó tömegű fekete lyuk van. A környezetéből a fekete lyukba áramló anyag által kibocsátott óriási energiájú elektromágneses és részecskesugárzás felelős a centrum aktivitásáért. Bár a sokak szerint minden nagy galaxis centrumában van egy szupernehéz fekete lyuk, a nagy aktivitás csak 10 százalékukra jellemző. Becslések szerint az általuk kibocsátott összes energia az univerzum egész élete során kisugárzott összenergiának körülbelül 20 százaléka, így mindenképpen óriási hatásuk van a kozmosz különböző struktúráinak fejlődésére. A Tejútrendszer középpontjában lévő, 4 millió naptömegnyi fekete lyuk a többséghez, azaz a csekély aktivitású objektumok közé tartozik, de ennek az okát egyelőre nem tudjuk.
A NASA Swift mesterséges holdjának fő feladata a gammakitörések (GRBs, Gamma-Ray Bursts) detektálása. A szinte napi rendszerességgel bekövetkező események elcsípéséhez a űreszköz BAT (Burst Alert Telescope) műszerének folyamatosan pásztáznia kell az égboltot, minden nap annak körülbelül felét letapogatva. Ezen munka eredményeként - melynek jelenlegi állásáról Richard Mushotzky (NASA Goddard Space Flight Center) számolt be az American Astronomical Society 213. ülésén a kaliforniai Long Beach-ben - a nagyenergiájú röntgenégbolt eddigi legátfogóbb felmérése áll a kutatók rendelkezésére. Az összegződő expozíciók által elért érzékenység Mushotzky szerint ma már meghaladja a 10 heti folyamatos megfigyeléssel elérhető hatást.
A galaxisok aktivitásának felismerését nehezíti, hogy magjaik általában vastag por- és gázfelhők mögött rejtőznek, melyek átlátszatlanok az optikai, az ultraibolya és a lágy röntgensugárzás számára. A centrális fekete lyukak körüli porfelhők az infravörös tartományban elvileg detektálhatók, de ugyanebben a hullámhossz-tartományban nagyon erősen sugároznak az aktív csillagkeletkezési területek is. A nagyenergiájú - 14-195 keV (kiloelektronvolt) - röntgensugárzás azonban, melyre a BAT detektorai is érzékenyek, áthatol a porfelhőkön, s feltárja a centrum környezetét, lehetővé téve egy minden eddiginél alaposabb felmérés végrehajtását, illetve az aktivitás jeleinek biztosabb felismerését.
Azon galaxisok, melyekben hevesen zajlanak a csillagkeletkezési folyamatok, határozottan kékes színűek, míg azok, melyekben ezen a folyamatok már lecsillapodtak, egészen vörösek. A NASA Chandra és az ESA XMM-Newton mesterséges holdjainak majd egy egy évtizeddel ezelőtti eredményei azt mutatták, hogy a körülbelül 7 milliárd fényév távolságban található aktív galaxisok nagy része ez utóbbi csoportba tartozik. A BAT-felmérés keretében ennél sokkal közelebbi, egy 600 millió fényéves térrészen belüli galaxisokat vizsgálnak. Ebben a tartományban - a távolabbival ellentétben - az aktív galaxisok színe már a kék és a vörös között nagyjából félúton van. A legtöbbjük átlagos tömegű spirális és irreguláris galaxis, s körülbelül 30 százalékuk kölcsönható, azaz az ütközés, illetve összeolvadás fázisában van. Úgy tűnik, ez összhangban van az elméletek azon megállapításával, hogy a galaxisok összeolvadás során "felkeveredő" anyaga friss fogyasztani valóval látja el a központi fekete lyukakat, növelve ezzel aktivitásukat.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
