Röntgen- és földi bázisú mérések, illetve elméleti modellek alapján az M81 spirálgalaxis középpontjában elhelyezkedő nagytömegű fekete lyuk pontosan úgy viselkedik, mint csillagméretű kisebb társai - jelentette a hírek.csillagászat.hu
A Nagy Medve csillagképben megfigyelhető, tőlünk 12 millió fényév távolságra lévő M81 katalógusjelű spirálgalaxis középpontjában az elképzelések szerint egy körülbelül 70 millió naptömegű fekete lyuk található. A Chandra röntgenműhold adatain és földi bázisú megfigyeléseken alapuló új kutatás szerint ez a nagytömegű fekete lyuk pontosan ugyanolyan módon nyeli el a környezetében lévő anyagot, és bocsát ki energiát, ahogyan kisebb társai. Ez az eredmény megerősíti az általános relativitáselmélet következtetését, miszerint a fekete lyukak tulajdonságai nagyon hasonlóak, függetlenül a tömegüktől. Segíthet ugyanakkor abban is, hogy előrejelezzék egy egyelőre még csak hipotetikus új osztályba tartozó fekete lyukak paramétereit.
A 2005 február és augusztus között végzett, egyedülállóan hosszú időtartamot lefedő megfigyelésekhez a Chandra mellett három rádióantenna-rendszert (Giant Meterwave Radio Telescope, Very Large Array, Very Long Baseline Array), két milliméteres hullámhosszakon működő antenna-rendszert (Plateau de Bure Interferometer, Submillimeter Array) és az infravörös mérésekhez a Lick Obszervatórium távcsöveit használták. Jelenleg a Chandra az egyetlen műhold, ami képes a központi fekete lyuk jóval halványabb röntgensugárzását a galaxis teljes emissziójától különválasztani, illetve a körülbelül a galaxismagot a környezetétől izolálni.
Az M81 spirálgalaxis kompozit képe, a Hubble, a Spitzer űrteleszkóp, a GALEX és a Chandra röntgenműhold lépeiből összemontírozva.
A Sera Markoff (University of Amsterdam) vezette kutatócsoportnak a fekete lyuk környezetének változásait sikerült egy olyan modellel leírnia, melyet eredményesen használnak a röntgenkettősök egy speciális állapotának jellemzésére. Ilyenkor a csökkenő anyagbeáramlási ráta és az anyagbeáramlási korong gyengülő emissziója mellett is nő a rendszer energiakibocsátása, a korongra merőleges kilövelléseknek köszönhetően. Ez pedig azt jelenti, hogy a röntgenkettősökben található, néhány tucat csillagtömegnyi fekete lyukakra alkalmazható modell jól működik a sokmilliószor nagyobb tömegű központi fekete lyukakra is, s így ezek az egzotikus objektumok valóban egységes keretbe illeszthetők.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
