Felment az Atlantis, kihalt az űrközpont

Pénteken az időjárás kegyes volt a NASA-hoz és hozzánk: heves viharok után kicsit kitisztult a floridai ég, éppen időben ahhoz, hogy helyi idő szerint délelőtt 11 óra 29 perckor utolsó útjára lehessen indítani az Atlantist űrsiklót, aztán újra lecsaptak a zivatarok.

A környéken több százezer (a merészebb becslések szerint egymillió) ember figyelte a startot, ezért az indítás után mérföldekre kígyózó dugók alakultak ki az autópályákon. Nakkal megpróbáltuk kivárni, amíg az utak is kitisztulnak (sikertelenül), és még órákig a Kennedy Űrközpont sajtóközpontjában lógtunk a NASA szuperwifijén (ami a start előtt és után azért csak összeomlott, nem bírta a médiaérdeklődést).

Még késő délután is bőven volt élet a sajtóközpontban, a közvetítőkocsik szépen sorakoztak a parkolóban, a vécénél sor állt.

Szombaton teljesen más kép fogadott minket. Üres volt nemcsak a parkoló, de az egész űrközpont, egy lélekkel sem találkoztunk az utakon.

A sajtóközpontban lébecolt még két-három újságíró, de a pénteken még méhrajként dongó NASA-sajtóreferenseknek nyomuk sem volt, így nem tudtuk elintézni, amit szerettünk volna (a VAB-ba próbálunk bejutni, ahol az űrsiklókat készítették fel és szerelték a küldetések előtt).

Úgy tűnik, hétvégén a NASA sem dolgozik, legalábbis Floridában már nincs munka: az űrsikló irányítását a start utáni tizedik másodpercben átvette a houstoni Johnson Űrközpont. Mi is átvonulunk oda, vasárnap indul a gépünk, és ha minden igaz, hétfő este már Houstonból tudunk bejelentkezni.